A keresztény kultúrkörben a december 25-ét, a hivatalosan Jézus születésnapjának tartott napot megelőző négy hét az adventi időszak. Az advent szó a latin adventus Domini (az Úr eljövetele) kifejezésből származik, jelentése eljövetel. A fogalmat csak a karácsony bevezetésével egyidejűleg kezdték használni a 4. századtól, viszont számos ősi nép hagyományosan a fény újjászületésére készült ebben az időszakban, ami az év legsötétebb szakasza.  

Az Ádvent (az Úr eljövetele) Szent András ünnepe körül – idén november 27-én – kezdődik. A katolikus templomokban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárt, az orgona csak az ének kíséretére szorítkozik, a miséző pap viola miseruhát használ, de a harmadik vasárnap lehetséges a rózsaszín. Az ádventben a keresztény ember készül karácsonyra, Krisztus születésének ünnepére, de egyben Krisztus világvégi eljövetelére is. A népi jámborság megnyilvánulásai az ádventi koszorú mellett a karácsony előtti betlehemezés, és a keresztény család közös Szent Család-járása. Amíg a betlehemezés karácsony eseményeit mondja el, addig a Szent Család-járás inkább a felkészülés ájtatossága a családi otthonokban.

Jó néhány ősi kultúrában, köztük a magyarban is december végén a Fény születését ünnepelték. A téli napforduló (dec. 21.) volt az utolsó olyan nap az évben, amikor a sötét órák a leghosszabbak, innentől ismét rövidülnek, a sötétség újra átadja helyét a fénynek. A természet rendjével párhuzamosan őseink is inkább visszavonultak, többet pihentek, ez a néhány hét hagyományosan a befelé fordulás, az önmagukkal való szembenézés, a bűnbánat időszaka volt, amit böjttel tettek igazán hatékonnyá.  

A közkedvelt bibliai mondást, miszerint „Ne menjen le nap a te haragoddal”, nemcsak az adventi időszakban érdemes komolyan venni, hanem az év minden napján. Ha egy-két hónapig minden nap gyakoroljuk ezt az egyszerű rítust, az elalvás előtti megbocsájtást, a napunk „megtisztítását”, érezni fogjuk, hogy életünk sokkal könnyebbé és derűsebbé válik. És ehhez nincs is szükség karácsonyra, mégis minden napunk örömteli, izgalmas ünnepnappá változik majd. Az igazi és teljes megbocsájtás akkor jön létre, amikor felszabadultan, tiszta lélekkel el tudjuk engedni haragunkat és neheztelésünket, irányuljon az önmagunk vagy egy másik ember felé.  Amikor képesek vagyunk úgy tekinteni a helyzetre, mintha meg sem történt volna, s újult erővel, hittel tudunk a jövőbe nézni. 

Unalomig ismételt frázis a karácsony előtti, gyakran hisztériába vagy letargiába hajló készülődés közepette, hogy akkor élnénk igazán helyesen, ha a szeretetet nem csak az ünnepnapokon, hanem az év többi részében is át tudnánk élni, érezni önmagunkkal és embertársainkkal szemben egyaránt. Ennek a szeretetnek sarkalatos pontja a megbocsájtás és elfogadás gyakorlása. A vásárlási akciók helyett, inkább ragadjuk meg a következő hetek "lehetőségét" és próbáljunk meg ezzel a "feladattal" hangolódni a fény újjászületésére, karácsonyra!

Szerző: Fodor Márta