Magyar rapszódia Irons módra, Duna és városkép hollywoodi mércével, szocreál nosztalgia és evés-ivás minden szinten... A New York Times egyik kiadványa egész kis sorozatot állított össze Budapestről, most ezekből szemezgetünk.
Jeremy Irons magyar rapszódiája
Az első cikk Jeremy Ironst faggatja arról, hogy mit szeret a városban: tudni kell róla, hogy már számtalan filmet forgatott nálunk. Irons szinte hazajár Budapestre. A lapnak azt mondta, hogy imádja motoron felfedezni "a város omladozó, halvány szépségét" annak ellenére, hogy saját bevallása szerint "nehéz megtalálni egy város igazi lelkületét". Kedvenc helyei közt a zsinagógát, az operát és a Nyugati Pályaudvart emlegette, ahogy a Café Kör és a Pomo D'Oro is közel állnak a szívéhez.
Jeremy Irons a rakparton. Fotó: nytimes.com
Szocreál nosztalgia nyomában
A második írás azt taglalja, hogy hol lehet jót enni a városban, és hogy miként lehet felfedezni a szocialista korszak nosztalgiáját. A hagyományos budapesti nevezetességeket és az unalomig ismert "kötelező köröket" tökéletesen figyelmen kívül hagyó városnézési útvonal az olvasókat először a Tisza Cipőbe zavarja, majd trabantozni egy erre szakosodott céghez. Utána a Szoborparkot ajánlják, majd a Corvintetőt, végül kezdetét veszi a mértéktelen etetés, a Michelin csillagos Onyxtól kezdve a Gerlóczy-n, a 21-en és a Rosensteinen át a Párisi Nagy Áruház csodálatos kávézójáig.
Álljunk meg egy kortyra
"Nem kell alapozókurzusra menni Tokajba, ahhoz hogy az ember képbe jöjjön a magyar borokkal" felütéssel kezdődik a következő epizód, melynek célja az olvasó lerészegítése olyan borbárokon keresztül, mint a Bortársaság, a Klassz Bistro, a Borbíróság vagy a Bock Bisztro. Ezután a magyar divat világát tárják fel az olvasó előtt, például a Je Suis Belle-t, a Use Unused-t, vagy Fazekas Valéria műveit. Aztán hotelt is ajánl a lap, egyebek közt a világ egyik legjobbját, a Greshamet, vagy az ár-érték-arányban bajnok Zarát és a Lánchíd 19-et. A cikk általános véleménye, hogy a Budapest legjobb szállodái ötvözik a történelmi bájt a kortárs lazasággal, amitől igazán egyedivé válnak.
Forrás: lanchid19hotel.hu
Hollywood a Dunán
A következő rész megint a filmekre koncentrál: azokra az alkotásokra, amikben Budapest nem is magát alakította, példaként az Evitát vagy a Münchent hozza a lap, esetleg a Rítust, vagy a Borgiákat, aminek a forgatása miatt Irons is újra hosszú időt tölt nálunk. Jeremy Irons fiatal kollégái, Holliday Grainger és Francois Arnaud, a forgatások után a Szimplakertben és az Instantban szeretnek lazítani, valamint esküsznek az M Étterem családias hangulatára. Ezután a szintén nálunk forgató Cynthia Nixon kedvencét, a Két szerecsent, valamint a Café Eklektikát, a Bangkokot és a Villa Bagatelle-t is említik a cikk írói.
Fotó: Bódis Krisztián
Pazar és édes
A következő anyag a kultúrára koncentrál, kisebb kiállítótermekről, galériákról, művészeti központokról olvashatunk, például a Vintage-ről, a Trafóról vagy a Demóról. Foglalkoznak a Printával, ami művészgaléria, presszó, és fiatal dizájnerek bemutató termének kombinációja. Végül elküldik az olvasót a Gerbeaud-ba és a New York Café-ba, hogy feltétlen kipróbálja a Dobos tortát és az Eszterházy szeletet .
Forrás: nytimes.com
Magyar rapszódia Irons módra, Duna és városkép hollywoodi mércével, szocreál nosztalgia és evés-ivás minden szinten... A New York Times egyik kiadványa egész kis sorozatot állított össze Budapestről, most ezekből szemezgetünk.
Jeremy Irons magyar rapszódiája
Az első cikk Jeremy Ironst faggatja arról, hogy mit szeret a városban: tudni kell róla, hogy már számtalan filmet forgatott nálunk. Irons szinte hazajár Budapestre. A lapnak azt mondta, hogy imádja motoron felfedezni "a város omladozó, halvány szépségét" annak ellenére, hogy saját bevallása szerint "nehéz megtalálni egy város igazi lelkületét". Kedvenc helyei közt a zsinagógát, az operát és a Nyugati Pályaudvart emlegette, ahogy a Café Kör és a Pomo D'Oro is közel állnak a szívéhez.
Jeremy Irons a rakparton. Fotó: nytimes.com
Szocreál nosztalgia nyomában
A második írás azt taglalja, hogy hol lehet jót enni a városban, és hogy miként lehet felfedezni a szocialista korszak nosztalgiáját. A hagyományos budapesti nevezetességeket és az unalomig ismert "kötelező köröket" tökéletesen figyelmen kívül hagyó városnézési útvonal az olvasókat először a Tisza Cipőbe zavarja, majd trabantozni egy erre szakosodott céghez. Utána a Szoborparkot ajánlják, majd a Corvintetőt, végül kezdetét veszi a mértéktelen etetés, a Michelin csillagos Onyxtól kezdve a Gerlóczy-n, a 21-en és a Rosensteinen át a Párisi Nagy Áruház csodálatos kávézójáig.
Álljunk meg egy kortyra
"Nem kell alapozókurzusra menni Tokajba, ahhoz hogy az ember képbe jöjjön a magyar borokkal" felütéssel kezdődik a következő epizód, melynek célja az olvasó lerészegítése olyan borbárokon keresztül, mint a Bortársaság, a Klassz Bistro, a Borbíróság vagy a Bock Bisztro. Ezután a magyar divat világát tárják fel az olvasó előtt, például a Je Suis Belle-t, a Use Unused-t, vagy Fazekas Valéria műveit. Aztán hotelt is ajánl a lap, egyebek közt a világ egyik legjobbját, a Greshamet, vagy az ár-érték-arányban bajnok Zarát és a Lánchíd 19-et. A cikk általános véleménye, hogy a Budapest legjobb szállodái ötvözik a történelmi bájt a kortárs lazasággal, amitől igazán egyedivé válnak.
Forrás: lanchid19hotel.hu
Hollywood a Dunán
A következő rész megint a filmekre koncentrál: azokra az alkotásokra, amikben Budapest nem is magát alakította, példaként az Evitát vagy a Münchent hozza a lap, esetleg a Rítust, vagy a Borgiákat, aminek a forgatása miatt Irons is újra hosszú időt tölt nálunk. Jeremy Irons fiatal kollégái, Holliday Grainger és Francois Arnaud, a forgatások után a Szimplakertben és az Instantban szeretnek lazítani, valamint esküsznek az M Étterem családias hangulatára. Ezután a szintén nálunk forgató Cynthia Nixon kedvencét, a Két szerecsent, valamint a Café Eklektikát, a Bangkokot és a Villa Bagatelle-t is említik a cikk írói.
Fotó: Bódis Krisztián
Pazar és édes
A következő anyag a kultúrára koncentrál, kisebb kiállítótermekről, galériákról, művészeti központokról olvashatunk, például a Vintage-ről, a Trafóról vagy a Demóról. Foglalkoznak a Printával, ami művészgaléria, presszó, és fiatal dizájnerek bemutató termének kombinációja. Végül elküldik az olvasót a Gerbeaud-ba és a New York Café-ba, hogy feltétlen kipróbálja a Dobos tortát és az Eszterházy szeletet .
Forrás: nytimes.comÍrta és fényképezte...
Bár Budapest gyakran helyettesít más városokat a filmvásznon, nincs hiány kulturális teljesítményekben, amik magát a várost ünneplik. A befejező epizód az ilyen híres filmeket, a Kontrollt, az I Love Budapestet, a Napfény ízét, vagy a Tanút említi, és az olyan, Budapestről szóló könyveket például, mint a Prague: A Novel. Ez még abban a korszakban készült, amikor egy Budapesten játszódó könyvet csak úgy lehetett eladni, hogy Prágát írták a címbe. Irodalomból ajánlják még Szabó Magda, Kondor Vilmos és Fischer Tibor munkáit, mint néhány említésre méltó klasszikus és modern a magyar fővárosról.
Kontroll, Antal Nimród filmje. (Forrás: nytimes.com)
