Közeledik az éjszaka, mikor a legények kimennek a közeli erdőbe, szereznek a magas, sudár fát, feldíszítik szép színesre, és hajnalra felállítják szeretőik háza elé. Vajon él még ez a szép hagyomány, és ha igen, egyedül nálunk?

A válasz mindkét kérdésre: igen. A májusfa mind a mai napig a természet újjászületésének szimbóluma Európa-szerte, és az ehhez kapcsolódó szokásokat sikerült az évszázadok alatt megőriznünk.

Ez az ősi pogány szertartásokból kialakult hagyomány a kora középkorból maradt ránk. A tudósok még nem tudtak biztos választ adni a májusfa szimbolizmusára, de több elmélet is született már (pl.: a világ tengelye, a férfiasság jelképe). Ma azonban szinte mindenhol a természet újjászületését, a nyár visszatérését ünneplik vele.

Világszerte sokféleképp állítanak májusfákat, van, ahol táncolnak körülöttük, és van, ahol az egész közösség csupán egyetlen egyet állít föl a főtéren, de egyedül a magyar hagyományok kötődnek ennyire a szerelemhez.



A fiatalok ilyenkor az éj leple alatt állítják fel a kiszemelt lány kapujához a szalagokkal feldíszített fát. Egyes helyeken az egész banda segíti egymást, és a falu minden lányának emelnek egyet, máshol minden szerelmes magányos kötelessége ez. Az a leányzó, aki május elseje reggelén nem lát semmi furcsát az ablakán kinézve, az igencsak elhagyatottnak érezheti magát.


Mondjanak a tudósok bármit is germánokról, meg Európa többi részéről, a májusfát mi igazi magyar ünneppé formáltuk. Sehol máshol nem találunk ilyen szép szokást a szerelem kifejezésére, hát legyünk rá büszkék, és ne hagyjuk elveszni!

Persze nem kötelező egész fákat kivágni, hisz a környezetet is óvni kell, de egy apró, házi készítésű kis májusfa, vagy még egy szalagos hurkapálca is mosolyt csalhat egy panelházban élő lányka számára.


Szerző: Gerstenbrand Bence – Pozitív Nap