Bármennyire is szenvedéssel és megpróbáltatásokkal vannak tele az elmúlt évtizedek, a jövő a magyarság kezébe van letéve - mondta Makovecz Imre Kossuth díjas építész egyik utolsó interjújában, amit a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának adott abból az alkalomból, hogy Szent István díjjal tüntették ki. "Elemi kötelességünk unokáinkkal, gyerekeinkkel szemben, hogy a jövőben erősítsük bennük azt a gondolatot, amely a Kárpát-medencei népek összefogását szorgalmazza" - mondta Makovecz Imre. Példaként említette a Kós Károly Egyesülést, amelyet 40 magyarországi, 12 szlovákiai és 61 román cég alkot, megvalósítva ezzel az építészek összefogását.

Makovecz úgy vélte, át kell alakítani mentalitásunkat, amihez sok ösztönzésre és segítségre, például a tömegkommunikáció, a média segítségére is szükség van. Hozzátette, hogy sajnos egy hír Magyarországon csak akkor hír, ha rossz, a jó hírek nem érdeklik a médiát. Makovecz Imre felelevenítette azt is, hogy a Kós Károly Egyesülés felvállalta a felsőzsolcai, a beregi, a kolontári és devecseri katasztrófák után az újraépítést ingyen.

Ezt szolgálatként és nem üzletként fogták fel, hiszen magyar embereknek biztosítottak otthont. Mára ezekben a házakban boldogan és nyugalomban élnek az emberek. Az újjáépítés kapcsán felidézte azt is, hogy több tévénél és újságnál is járt, megkérve őket, hogy kéthetente írjanak arról, hol tart az újjáépítés, jöjjenek és beszélgessenek az emberekkel, de hiába.

Makovecz elmesélt egy történetet: Felsőzsolcán egy öreg cigányasszony, Erzsi néni, állandóan ott sertepertélt az építkezésen, majd mikor átadták az újjáépített házakat, ő is kapott egy lakást. Innentől kezdve nem látták Erzsi nénit, így elindultak megkeresni. Lakásának a konyhájában találták meg, éppen kavargatott valamit. A kérdésre, hogy hova tűnt azt válaszolta: azt nem tudja, hogy hol van, csak azt, hogy épp mit csinál. Mert olyan szép ez a ház, hogy néha nem tudja, hogy a földön van-e vagy a mennyországban. Makovecz keserűen beszélt arról, hogy egyetlen hasonló pozitív történet vagy mondat sem jelent meg a magyar sajtóban. Szerinte csak a nehézségekről, a visszaélésekről és csalásokról volt szó. Holott - mint mondta - , ami az ember tudatába bekerül, az alakítja magát az embert is. Ezért kell ezt a légkört megváltoztatni, és az emberek gondolkodását pozitív irányba fordítani.

Összetéveszthetetlen, egyedi, különleges. Makovecz Imre a magyar organikus építészet mestere volt. Országos hírnevet a paksi templom tervezésével szerzett. Keze nyomát viseli Dobogókőn a fazsindelyes síház, Siófokon az evangélikus templom, Makón a hagymaház, vagy Egerben az uszoda. Sokfelé a faluházak, csárdák, művelődési házak, könyvtárak. Ő tervezte az 1992-es EXPO magyar pavilonját is. Építészcsapata legutóbb a kolontári és devecseri vörösipszap-katasztrófa áldozatainak tervezett lakóházakat. Makovecz Imre Budapesten született, de gyerekkorában sokat volt apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon. Ott ismerte meg a paraszti életformát.

A Budapesti Műszaki egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, Ezután állami tervezővállalatoknál dolgozott. 21 évesen meghatározó élménye lett az 56-os forradalom. Munkatársaival járta a vidéket, elsorvadásra ítélt falvakban faluházakat építettek, kulturális egyesületeket szerveztek. Miután állását el kellett hagynia, önkéntes száműzetésbe vonult. A pilisi parkerdő főépítésze volt, majd saját tervező kisszövetkezetét vezette. Azt vallotta, hogy az épületnek olyannak kell lennie, mintha a földből nőtt volna ki, és a teteje az égből esett volna le rá. Ybl-díjjal, Kossuth díjjal tüntették ki, megkapta a Corvin láncot, a Prima Primissima díjat. Tanított a nemzetközi építészeti akadémián. A Magyar Művészeti Akadémiának pedig örökös elnöke volt.