Beteg gyerekekkel foglalkozni nemes feladat. Ápolni, oktatni őket, vagy felvidítani, hogy egy kicsit elfeledkezzenek arról, mi fáj. Mindegyik szép és jó ügy. És nehéz a léleknek. De egészen addig, míg csak hallasz róla, számodra ez csak egy eszme. Fogalom. Olyan, mint a mesében a hét fejű sárkány. Nem gondolsz bele milyen lehet. Aztán egyszer csak odakerülsz, végiglátogatod a kórházat. És hirtelen  eltűnik a fogalom, és megtelik élettel.

A múltkor elmesélt bohócdoktor tréning után, most alkalom nyílt arra is, hogy a gyakorlatban is megnézzük a bohócdoktort. Trénerünk átvedlett Professzor Doktor Lalává, és megfigyelhettük hogyan válik először szimpla járókelőből bohóccá, majd bohócdoktorrá, ami megint nagy különbség. Mert ez szintén nem csak egy fogalom. Valóban bohóc ő, aki rosszkedvet űz, lufit hajtogat, és hatalmas cipőjével végigkacsázik az épületen.
És tényleg, egy kicsit orvos is. Neki, ha nem is elsőre, de pontosan elmondják a gyerekek mi történt. Az ő tanácsait jobban megfogadják. Az egyik kisfiút arra inti, hogy legalább napi 2,5 liter vizet igyon. Egy másikat arra, hogy ne nevessen, nehogy még jobban fájjon a lekötözött orra.

A tanácsokból kiderül, hogy nagyon is tisztában van azzal, mi a tét. Tudja melyik gyerek bátorítható azzal, hogy ha már nem lesz gond, másnap hazamehet. És melyik azzal, hogy vele díszíti majd a karácsonyfát...

És ahogy lassan megnyílnak a gyerekek, egyre jobban eltűnik az a bizonyos eszme. Már nem “beteg gyerekről” beszélünk úgy általánosságban. Hanem a nagy fiúról, akit megtámadtak, és mert sikeresen védekezett, megúszta zúzódásokkal. Vagy a mandulaműtétes hét évesről, akinek nem az a szívfájdalma, hogy fáj, hanem az, hogy nem lehet ott az iskolában, ahol annyi érdekes dolgot szokott tanulni!

És ott a kamaszlány, aki fél éve még táncos volt, de most valami titokzatos kórság miatt már csak úgy tud leguggolni, ha megkapaszkodik az ágy szélében.  Vagy az az elpilledt óvodás, aki bármit teszünk, csak kapaszkodik az anyjába. Ő  véletlenül belenyalt a lefolyótisztítóba, ami végigmarta a gégéjét. A nehezén már szerencsére túl van, és karácsonyra már otthon lehet, de a riadalom még tapinthatóan ott van a levegőben.


Ha van olyan hely, ahol szükség van önfeledt nevetésre, akkor ez az. És a gyerekek; a súlyos betegek, és a lábadozók, a kicsik, és a kamaszok – egyre-másra megajándékoznak minket egy-egy gyöngyöző kacajjal.


A vizit végére, bár már mindenki hulla fáradt, eltűnik a kétely: lehet-e ezt bírni energiával és lélekkel. Mert a kérdés ekkor már az lesz: van olyan, amivel még érdemes foglalkozni ezen kívül egyáltalán?

A Magyar Bohócok a betegekért Alapítvány, és Professzor Lala, december 24.-én 9 órától Kossuth Rádió vendége lesz. Aki kíváncsi munkájukra, meghallgatja őket aznap a Napközben műsorában, amit ebből az alkalomból a Heim Pál Gyermekkórházban készítenek.


Szerző: Bakó Klára - Pozitív Nap