Magyar rendőrök cipőt vettek egy hajléktalan férfinak a Blaha Lujza téri aluljáróban, egy decemberi napon a mínusz 4 fokban. Erről készült egy videó, amit egy szemfüles ifjú rögzített. Aztán elkezdődött a médiaőrület...
Nem az elejétől voltam jelen, éppen csak a végét kaptam el, de az látszik, hogy a hajléktalan férfin nincs cipő. A rendőrök készek voltak segíteni. A -4°C fokban zokniban fagyoskodó hajléktalan férfinak vásároltak, vagy szereztek vadonatúj cipőket - ez olvasható az online megnézhető videó alatt.
Azóta az éles szemű, szívvel rendelkező fiatalember is megvan, a média őt is lencsevégre kapta. A neve Bányai Dániel, útközben volt az iskolája felé amikor meglátta az esetet. Azt is elmondta: "a szívéhez szólt, úgy érezte meg kell örökítenie és megosztania ezt a pár percet az emberekkel, hogy törődjünk egymással". Őszinte gesztus, hogy mi is kaphassunk egy kis melegséget a hidegben. És mi lett belőle?
Figyelem, másfél perc pozitív "szenzáció" következik!
Manírmentes 90 másodperc az önzetlen segítségről
"Ó nagyon jó érzés volt, a legjobb érzés volt"- magyarázta az egyik kereskedelmi csatornának, a videó megjelenése után egy nappal, az a hajléktalan, akinek mára már van cipője a -4 fokban. Mert a "szenzáció" szagra természetesen elindult a hajtóvadászat, a kutatás azután, hogy ki, miért, minek és tényleg? Valóban? Megvan a cipő? Azonosítani tudja-e a rendőröket? Mit mond a rendőrkapitányság? Saját pénzből adták? Hogy nem is a rendőrök, hanem egy ismeretlen nő vette a cipőket? (Mert ezt is kiderítette az egyik hetilap online felülete.) Aztán felrebben a hír, hogy ez kísértetiesen hasonlít egy korábbi, Amerikában megtörtént esethez. Vagyis a tett értékére, egyediségére, őszinteségére máris árnyék vetül, hála a média ügybuzgóságának.
Ismeretlen nő, vagy rendőrök. A lényeg, hogy enyhítve lett egy ember nyomora.De álljunk már meg egy pillanatra. Rendőr vagy nem rendőr, de Valaki ADOTT. Nézett, látott is és enyhített egy másik ember nyomorán. Egy harmadik ember pedig méltónak látta ezt megörökíteni, miközben sok más ember elrohant mellettük. Szóval a történet nem arról szól ki aratja le a babérokat, hanem arról, hogy nem kell mindent a porba rántanunk, kiveséznünk, elemeznünk, megítélnünk és lecsupaszítanunk anyag szintre. Elég elfogadni, és elhinni annak, aminek látszik.
Mert ennek a videónak a nagyságát nem a Facebook "lájkok" száma adja és az alábiggyesztett kommentek, hanem az az ősi, nagyon emberi aktus amiről ez a manírmentes 90 másodperc szól: az önzetlen segítségről. Ez is az emberi faj sajátja, ez nem szenzáció, ez normális!
Nyugodtan fogadjuk el, és gyakoroljuk olykor-olykor, akkor nem fázunk annyira a hidegben.
