Amikor gyógyvízre gondolunk, a legtöbben termálvizes medencéket látnak maguk előtt, ahol a kellemes melegben kioldódik a feszültség, megnyugszanak az idegek, és kilazulnak az izmok illetve a fájó ízületek. Ismert az is, ha a termálvízben még az oldott ásványianyag- tartalom is magas, plusz nem csak egy wellness hétvégére látogatunk el valamelyik gyógyfürdőbe, hanem kúraszerűen fürdőzünk, akkor a stresszoldás mellett javulhatnak mozgásszervi, nőgyógyászati, gyomor- és bélrendszeri nyavalyáink is.

A természetgyógyász pap

Kevésbé ismert viszont, hogy a hideg víz szintén csodákra képes. A legismertebb talán a német katolikus pap és természetgyógyász, Sebastian Kneipp esete.

Az 1821-ben született Kneipp élete első néhány évtizedét nagy nélkülözésben töltötte, amelyre ráment az egészsége is: tbc-s lett, amelyet akkoriban az orvosok gyógyíthatatlannak tartottak. Kneipp már a betegség utolsó stádiumában járt, vért köpött, amikor kezébe került egy könyv a hideg víz gyógyerejéről. A könyv hatására elhatározta, hogy meztelenül rövid fürdőket vesz a jeges Dunában, és nemsokára csodás módon állapota javulni kezdett.

Gyógyulásának híre messze földre eljutott, és egyre többen érkeztek hozzá, hogy tanácsot kérjenek bajaikra. Egy idő után már olyan népszerű volt, hogy a gyógyulni vágyók zarándokmenetben özönlöttek hozzá, ekkor határozta el, hogy a németországi Wörisheimben megalapítja a Kneipp Intézetet.

A Kneipp-kúra központi eleme a víz volt: különböző hőfokú vizek váltogatásával stimulálta a szervezetet. A bőrben ugyanis számtalan idegvégződés található, amelyeken keresztül serkenthető az anyagcsere, a szervezet hőszabályozása, az immunrendszer, a vérkeringés vagy akár a szívműködés is. A kúra része volt például nyári hajnalokon a harmatos fűben járás, vagy a hideg patakokban a víz taposása, de emellett persze voltak fürdők, borogatás, pakolás illetve gőzölés is.

Híres mondása, hogy "az egészség a kereskedelemben nem kapható, csak az életmódon keresztül." Ennek szellemében a gyógyulni vágyók könnyen táplálkoztak (sok zöldséget-gyümölcsöt, főzeléket, kevés húst, aludt tejet, teljes kiőrlésű kenyeret fogyasztottak, a fehér kenyeret viszont kifejezetten tiltotta), tudatosan élvezték a nap gyógyító erejét, és igyekeztek az idilli környezetben minél több légkúrát is venni: azaz hosszan, mélyen lélegeztek napi sétáik során.

Sokkfürdők a tengerben

Persze nem csak Kneipp fedezte fel kontinensünkön, hogy a hideg víz gyógyít, egyidőben a hideg vízre, különösen a hideg tengerre az angol orvosok is minden baj gyógyírjaként tekintettek.

Manapság a tengerpartok nyári zsúfoltságát látva nehéz elhinni, hogy egykor a tenger egyáltalán nem volt felkapott hely, legfeljebb a szegények kerestek menedéket a hőség elől a hideg vízben. Ennek oka részben az volt, hogy a középkori keresztény ember tartott a nagy víztől: az áradásoktól, a minden élőlényt elpusztító özönvíztől. Erre a félelemre a hajósok is rátettek egy lapáttal: a feljegyzések szerint a 17. század hajósai hatalmas vízi szörnyekről meséltek a kikötői korcsmákban. A félelemnél azonban nagyobb úr a gyógyulni vágyás.

Az angol arisztokrácia a 18. században számtalan nyavalyától - lázrohamok, emésztési panaszok, melankólia, tikkelés, idegi gyengeség voltak a "divat"-betegségek - szenvedett, amiért főleg a városi élettel járó stresszt, valamint a társadalom általános állapotának romlását okolták. Az orvosok új gyógymódokat kerestek, és így fedezték fel újra (hiszen az ókorban Hippokratész és Celsus is felfedezték már) a hideg tengert és a csípős-szeles tengerpartot.

A tengerkúra lényege az volt, hogy a hideg víz sokkszerűen hat az egész szervezetre: az erektől kezdve, a mirigyeken át az idegrendszerig az egész szervezetet stimulálja, értsd: revitalizálja. A kezelés igencsak messze állt egy mai wellness kezeléstől: arisztokrata hölgyek fagyoskodtak napjában többször a hideg tengervízben, egészen addig, amíg pánikszerű állapotba nem kerültek. Ekkor kiemelték őket a vízből, flanel köpenybe burkolóztak, majd intenzív hát- és lábdörzsöléssel, valamint forró teával felmelegedtek. Úgy tartották, hogy a sokk miatt felszabaduló adrenalin újraéleszti a beteget, és visszaállítja testi-lelki egyensúlyát.

A cikk folytatásáért kattints ide.

Forrás: asziv.hu