El sem hiszem, hogy már itt a
január, repkednek a mínuszok, én pedig még mindig fogom magam, és
felveszem a futócipőm (és nemcsak felveszem, hanem futok is benne).
Ez persze nem volt mindig így. Hosszú évek óta járok futni, de mindig amolyan "kocafutóként", azaz voltak periódusok, mikor többet, néha meg kevesebbet, leginkább kedvtől és időtől függően, de abszolút koncepció nélkül.
Ez akkor változott, mikor két évvel ezelőtt kitűztem magam elé célként, hogy lefutom a félmaratont. (Tudom, tudom, ez már lerágott csont, hiszen ki ne akarná lefutni? Számomra ez mégis nagy elhatározás volt.)
Szóval ez a fő oka annak, hogy még ilyenkor is futni megyek - míg pár évvel ezelőtt őrültként tekintettem a mínuszokban futkározó "sorstársakra".
Nem is olyan rég olvastam egy cikket arról, hogy elit futókat megkértek egy kísérlet keretében, hogy minden egyes futásnál mondják ki hangosan a gondolataikat, melyet egy rájuk erősített mikrofon rögzített, így próbáltak arra következtetni, hogy pontosan milyen lelki folyamatok zajlanak le az emberben, mikor hosszú távon fut.
Hát, én kevésbé vagyok tudományos, és egyáltalán nem professzionális, amikor arról írok, hogy nekem milyen gondolatok kavarognak a fejemben egy téli futásom alkalmával. Íme:
Indulás előtt:
"Nem hiszem el, hogy már megint nincs meg a pulzusmérő övem/kesztyűm/lakáskulcsom/fülhallgatóm. Mi a fenének nem tettem vissza a helyére legutóbb?"
"Miért nem töltöttem föl az órámat/telefonomat, vajon kibírja majd a futás végéig?!" (A válasz persze hogy nem...)
"A vastag pulcsit és két vékony pólót vagy vékony pulcsit és széldzsekit vegyek? Kimegyek ellenőrizni a levegő hőmérsékletét. Nem, inkább megnézem a hőmérőt, az biztosabb."
"Jaj, ne, nincs nálam papír zsebkendő/szemcsepp/lakáskulcs, mehetek vissza, vehetem le a cipőm. Már megint!"
"Felveszem inkább a vastagabb sapkát, mert a végére lefagy a fejem."
Bemelegítéskor:
"Te jó Isten, megfagyok, visszamegyek mégis a vastag pulcsiért. De nem lesz akkor melegem majd később?"
"Annyira hideg van, lehet, hogy inkább bent kéne kicsit tornáznom?"
"Vajon mindenki ennyit problémázik elindulás előtt?"
"Megáll az eszem, mehetek vissza már megint pisilni, pedig még csak most jöttem ki és fél órán át öltöztem, esküszöm, mintha valami sarki expedícióra indulnék!"
Elinduláskor:
"Ezzel a jeges széllel nem számoltam, mintha semmi nem lenne rajtam fölül. Mégis a dzsekit kellett volna vennem. Most visszamenjek vagy ne?"
"Nem, nem megyek vissza, mert a múltkor teljesen leizzadtam a dzsekiben."
"Biztosan ne menjek vissza, nem fogok megfázni?"
"Ez még csak az első egy kilométer, de már 140 a pulzusom, lassítanom kell egy kicsit. Félek, hogy fájni kezd a bokám."
"Húzódik a bokám. A fenébe, vajon ez elmúlik idővel vagy megint egyre rosszabb lesz?"
A bemelegítő km(ek) után:
"Nem hiszem el, hogy még csak most melegítettem be, de már unom magam. Variálnom kellene néha az útvonalat - vagy legalábbis azt mondják, az segít. Majd legközelebb..."
"Mintha már nem fáznék annyira, de az ujjaim még mindig mintha jégcsappá fagytak volna."
"Jó döntés volt a vastag pulcsi a dzseki helyett, mert kezdek izzadni. Már a kezem sem fázik."
"Uff, szélről nem volt szó! Ez csontig hatoló, akár izzadok, akár nem. Kellene egy kevésbé szeles útvonalat választani..."
"Jaj, de jó, kisütött a nap, milyen jól melengeti a lábamat!"
"Milyen jó, hogy a napszemüvegben jöttem, most megvakulnék."
"Szuper érzés, ahogyan a cipőm alatt ropog a hó. Biztosan tompítja az ütközést, mert mintha nem fájna annyira a bokám."
Szembe jön egy idős néni bottal: "Vajon mit gondolhat, mikor rám néz? Vajon én mit fogok gondolni, mikor ennyi idősen bottal megyek, és szembe jön velem egy futó? Értékeld a pillanatot, értékeld, hogy futhatsz. Mások is futhatnának, de nem értékelik, később viszont már lehet, hogy késő lesz..."
A táv feléhez közeledve
"Még a felénél sem vagyok, ez baromi lehangoló. Inkább arra kéne koncentrálnom, hogy már nem fáj a lábam."
"Melegem van. Lehúzzam elöl egy kicsit a cipzárt? Akkor nagyon fázik a nyakam és fáj a torkom. Így viszont mindjárt megsülök!"
"Kezdek fáradni, pedig még a felénél sem vagyok. Mi lesz később? Meg kell próbálnom egyenletesen lélegezni, mert gáz lesz a torkommal."
"Elment a nap, teljesen befelhősödött, valószínű úgy nézek ki ebben a napszemüvegben mint egy idióta."
"Nem kellett volna még azt a fél pohár vizet meginnom indulás előtt...De majd csak kibírom hazáig!"
"Kibírom vajon hazáig?! Majd elmúlik..."
"Gyorsan csinálok egy havas futócipős fotót, végül is még soha nem futottam hóban."
"Vajon ilyen hidegben több kalóriát égetek? Ezt az óra biztosan nem veszi figyelembe, mert csak a pulzus alapján számol. Kíváncsi lennék..."
Megelőz egy másik futó:
"Ő még biztosan most kezdte csak az első körét."
Megelőz még egy futó:
"Nincs rajta pulzusmérő, valószínűleg a pulzusa az egekben, velem ellentétben."
Megelőz egy harmadik futó:
"Én vagyok az egyetlen csiga ma a környéken?!"
Megelőz a legelső futó (megint), azaz szó szerint leköröz (és még rám is vigyorog):
"Anyám, ez szívat engem!"
A táv második felében
"Végre, már közeledik a vége - ne csípjek le belőle 1-2 km-t? Úgyis az a lényeg, hogy kijöttem futni ilyen ítéletidőben..."
"De ha ma nem futom le a távot, hogyan fejlődöm?"
"Még csak január van, ez az alapozás ideje, az edző is ezt mondta, nem most kellene széthajtani magam."
"Ha nem tartom az ütemet, a végén még fázni kezdek, bele kell húznom."
"Ez a szám a múltkor nem volt ilyen idegesítő, most viszont az őrületbe kerget, legközelebbre tuti törlöm a listáról." (Persze hogy elfelejtem törölni).
"Milyen jó lenne most egy forró fürdő..."
"Ha sikerül az utolsó pár kilométert kihúznom, akkor büszke lehetek magamra."
"Megállok gyorsan csinálni egy havas képet, olyan szép a táj."
A táv végén
"Muszáj lesz bekapcsolnom egy kis zúzósabb zenét, mert nem bírom tovább."
"A legrosszabb azt mondogatnod, hogy nem bírod tovább."
"Már századszorra nézel az órára, de még mindig nem vagy ott, nem leszel ott gyorsabban akkor sem, ha megint megnézed."
"Mások lefutják a maratont, én meg kikészülök 8/10/12 km-től. Nevetséges."
"De mások még hármat sem tudnak lefutni."
"Sovány vigasz."
"Ha Nick Vujicic meg tudott tanulni boldogulni kezek és lábak nélkül, akkor nehogy már ne tudjam lefutni ezt a tetves távot. Igenis menni fog!"
A táv teljesítése után
"Sikerült! És nem is rossz idővel! Viszont a lábam már húzódik, jól le kell nyújtanom."
"Milyen jó lesz egy meleg tea."
"Éhen halok, eszem egy kis csokit is (még Mikulásról maradt)."
"Halkan megyek be a lakásba, hogy ne vegyenek észre a gyerekek, és még legyen időm nyugiban lezuhanyozni..."
"Nem is volt olyan rossz ez a futás, kibírom legközelebb is!"
És Neked min jár az eszed, mikor kimész futni?
