Életének 93. évében húsvétvasárnap elhunyt Kártyikné Benke Etka, mindenki Etka anyója, az Etka jóga megalkotója.

Benke Etka 1920. január 1-jén született Kiskunhalason, szülei módos gazdálkodók voltak. Szívbetegen jött világra, a tornától és a fizikai munkától is évtizedekig tiltották. A képzőművészet érdekelte, a Magyar Képzőművészeti Főiskola esti tagozatán és a József Attila Szabadegyetemen tanult művészettörténetet, irodalmat, filozófiát, nyelveket, de igazából mindig autodidaktának mondta magát. „55 évig éltem betegségtudatban, majd megtanultam betegség, fájdalom és szenvedés nélkül élni. Hatalmas szenvedéllyel és akaraterővel vetettem rá magam minden olyan tanításra, amely az emberi test és elme fejlesztésével foglalkozott. A tenyérjóslástól a kézrátételen keresztül a csillagászatig, az összes elérhető keleti-nyugati szellemi és fizikai mozgáskultúrát kipróbáltam" – vallotta önéletrajzában.


"Amikor negyvenéves voltam, én is azt gondoltam, hogy már öreg vagyok. Most 93 évesen pedig már más a véleményem. Mostanra tudatosult bennem, hogy kor nincs, időtlenek vagyunk. A természet sem számol percben, órában - ezeket mi találtuk ki, hogy átláthatóbbá tegyük az életünket. Nem a korunk függvénye, hogy mennyire tudunk illeszkedni a körülményekhez" - nyilatkozta korábban.

1995-ben alapította meg az általa kidolgozott módszert népszerűsítő civilszervezetet, az Etka Jóga Nemzetközi Egyesületet, amely 2001-ben nonprofit szervezetté vált. Követőivel, munkatársaival kialakított egy olyan oktatási rendszert, „amellyel ötvözve bármely más oktatás, akár fizikai vagy szellemi, sokszorosan felfokozottabb hatással éri el eredményeit".


„Ne rongáljuk a testünket és a működését! Lélegezzünk úgy, ahogy kell, cseréljük jól a levegőt, hagyjuk a vérkeringést, a légzést szabadon áramlani, ne gátoljuk, és akkor élni fogunk, nem hatalmasodik el a betegség rajtunk. Ha nem pang a véráram, tiszta a forrás, nem jön elő a betegség" – hirdette Etka anyó.

Sokan szerették, tisztelték, követték a módszerét, és példaképüknek tekintették. Mások megmosolyogták, amikor jóval túl a nyolcvanon is görkorcsolyázott, spárgázott, fejen állt.

 „A cél nem volt más, mint  rávilágítani arra: attól, hogy az ember öregszik, nem feltétlenül kell, hogy tönkremenjen a teste" – nyilatkozta a meghökkenést keltő szereplésről.


„Csak egy kívánságom van, hogy aki a közelembe kerül, vegye észre, hogy a csoda nem messze van, és nemcsak a másik ember csodálatos, hanem ő maga is. Hogy megtalálja mindenki önmagában ezt a csodát, hogy tudjon alkalmazkodni ehhez a közeghez, amelybe beleszülettünk, és tudjon benne élni frissen, üdén, kiegyensúlyozottan" – fogalmazta meg hitvallását néhány évvel ezelőtt.

"Ismerjük fel, hogy a ma életünk hátralévő részének első napja. A múltra emlékezünk, a jövőt elképzeljük, de mindig csak a jelenben élhetünk." Ha mindig a jövőben akarunk boldogok lenni, a legtöbb esetben ez elérhetetlen számunkra. De ha a jelent mindig széppé, tartalmassá, hasznossá tenni igyekszünk, akkor állandó harmóniában élhetünk, mert a következő pillanat már mindig a jelenünk.

Etka anyó üzenetei versében:

Megyek az úton előre
Ragyog rám a szép nap fénye
Két szemem is a Naptól, ragyog
A boldogság magam vagyok.

Mozdulatlanság szélcsendben
A Föld mozdul, mégis érzem
Velem együtt mozdul minden
Földünkkel a végtelenben.

A gondolat, ha haszontalan
Hagyd elmenni most azonnal
Jön a másik, mely már okos
Rávilágít mi a fontos.

Szemed, ha ragyog és nevet
Magad vagy már a szeretet
Aki rád néz boldog lehet
Érzi, hogy őt is szereted.

Ha egymást segíti minden ember
Nem kell soha többé fegyver
Ragyog a megértés fénye
Tudatunkból Égre Földre.

Etka anyó már a mennyekben jógázik, szeretettel gondolunk rá. Nyugodjon békében!