"A távolság a hosszú házasság titka, szokták viccesen mondani. Ha nem is a távolság, de valamifajta szabadság tényleg kell, hogy legyen kettejük egy életre szóló kapcsolatában ahhoz, hogy működjön. Hogyan valósulhat ez meg úgy, hogy közben mégiscsak keresztény alapú házasságban kívánnak élni?

Érdemes a szabadságot megkülönböztetnünk a függetlenségtől. Amikor valaki úgy dönt, hogy házasságot köt, tulajdonképpen szabadon, a szabadságát megőrizve korlátozza a függetlenségét. A szabadságunkat nagyon is érdemes tehát megőrizni, mert arra szükségünk van a cselekvéshez, a kreativitáshoz. Másrészt ha hosszabb távon van együtt egy házaspár, akkor néha inkább a »mi«-ben élnek, a társas énjük, a közösségük megélése kerül előtérbe, néha pedig az »én és te«-ben élnek, vagyis a saját személyükre, annak individuális részére koncentrálnak elsősorban.

Ez természetes hullámzásokat jelent minden kapcsolatban, ez nem baj! Személye, kapcsolata, életszakasza válogatja, hogy éppen melyik kerül előtérbe. Lehetséges, hogy egyszerre esik jól a párnak éppen az »én és te«-ben és a »mi«-ben létezni, de lehet, hogy ebben különbségek lesznek. Annak az elfogadása, hogy mind a kettőnek van létjogosultsága egy kapcsolatban az elégedettség és a tartósság szempontjából is, sokat segít a természetes különbözőségek elviselésében és elfogadásában. (...)

A házasságok válással való végződésének második hulláma ahhoz az időszakhoz kötődik, amikor a gyerekek kirepülnek, a szülők ott maradnak ketten, és már nem tudnak egymással mit kezdeni.

Amikor az utolsó gyerek elhagyja a szülői házat, az a társkapcsolat szempontjából nagyon világos életszakasz-váltópont. Azok tudnak továbbra is tartósan együtt lenni, akik visszatalálnak egymáshoz, hiszen ekkor megint előtérbe kerül az, hogy ők férj és feleség. Érdekes módon a kutatások azt bizonyítják, hogy ez a szakasz - hiába ötven-, hatvan- vagy hetvenévesen jutunk el oda - jellegzetességeit tekintve hasonlít a kezdeti kapcsolati szakaszhoz. Vagyis egymás fölfedezésének, az újbóli egymás mellett döntésnek és az egymásba szeretésnek az időszaka.

Milyen mentalitással lehet a templomban megfogadott holtomiglan-holtodiglan kapcsolatot megvalósítani?

Az öt jóra van szükség: jóindulatra, jó szándékra, jóakaratra, jóhiszeműségre és a jóra való törekvésre. Ha ezeket folyamatosan, kölcsönösen fenntartjuk, akkor hosszú távon elégedetten és tartós szeretetben tudunk létezni."

Ha további beszélgetéseket olvasnál más lelkipásztorokkal, akkor látogass el a kereszteny.mandiner oldalára. 

Pozitív Nap