A karácsony a legboldogabb ünnep egész évben, középpontjában a szeretet és a család áll. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy szerte a világban megünneplik, ám a szokások rendkívül különbözőek.
Már a Római Birodalomban is szerepel a naptárban a karácsony, mely szorosan kapcsolódik a kereszténységhez, hiszen Jézus Krisztus születésének ünnepe ez. Igazán meghatározó ünnepnappá azonban csak sokkal később vált, sőt a karácsonyfa állítása és a karácsonyi üdvözlő lapok küldése alig kétszáz éves.
Hogyan ünnepelnek a világ népei?
Az európai országokban mindenütt állítanak - az eredetileg német hagyományok szerint elterjedt - karácsonyfát. Ennek, illetve az otthonok, valamint az utcák, közterek díszítésének azonban nincs mindenütt olyan nagy kultusza, mint a német nyelvterületen, vagy az északi országokban.
A gyerekek természetesen mindenütt azért is várják a karácsonyt, mert ilyenkor ajándékokat kapnak. A magyar családokban a Jézuska hozza a meglepetéseket.
Angliában, a mi szokásainktól eltérően, a gyerekek nem Szenteste (Christmas Eve), hanem december 25-én reggel kapják meg a csomagokat. A brit mesék szerint a Télapó a kéményen keresztül érkezik és a kandallóból bújik elő, az ajándékokat pedig egy hosszú, vastag zokniba rejti el. A fenyőállítás tradíciója az angoloknál is Németországból érkezett, míg a Londonban felállított legnagyobb karácsonyfát hagyományosan Norvégiából hozzák.
Az angolok karácsonyi pudingja A gyerekek még időben levelet írnak a Mikulásnak, amit bedobnak a kandallóba,
hogy az a kéményen át az Északi-sarkvidékre repüljön. Ha először az
ajándéklista kap lángra, újra kell írni.
Karácsonyi különlegesség a mazsolás puding, amelybe kis ajándékot is szoktak
rejteni. Megtalálójának állítólag szerencséje lesz. Anglia divatot is
teremtett: itt kezdtek karácsonykor fagyöngyöt függeszteni az ajtó fölé.
Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem Szenteste, avagy karácsony napja, hanem Vízkereszt, vagy annak előestéje januárban. A gyerekek arrafelé a karácsonyi ünnepkört lezáró Vízkeresztkor várják az ajándékhozót. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza az ajándékokat.
Olaszországban újabban, talán a külföldi hatásoknak is engedve, divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával.
Spanyolországban Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik és abba kapják (a magyar Mikulás szokáshoz hasonlóan) az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Három Királyok) várják az ajándékot.
Az Amerikai Egyesült Államokban a Karácsony fényét kicsit elhomályosítja a november végi Hálaadás ünnepe. Az amerikai gyerekek azért nem járnak rosszul, hiszen alig egy hónap leforgása alatt két családi ünnepen lehet ajándékot kapni.
A leginkább azonban talán a nagy játékgyártók és forgalmazók járnak jól, akik szinte minden új termékük világpremierjét az amerikai ajándékozási szezonhoz igazítják. És ami Amerikában jól fogy a játékboltok polcairól, azt az európai Télapók is hamar felfedezik maguknak.
Az amerikai gyerekek meséiben Santa Claus, azaz Mikulás rénszarvas szánon érkezik és az angol mintának megfelelően a kéményen keresztül lopózik be és rejti a fenyőfa alá az ajándékokat.
Hóapó és Télanyó Oroszországban Oroszország szintén egy újabb színfolt a mozaikban. Már az időpont sem ugyanaz, mivel ott január 7-én ünneplik a karácsonyt. A keleti ortodox egyház ugyanis - melyhez az orosz keresztények többsége tartozik - még mindig a Julianus naptárt használja. A hagyományos ünneplést különleges imák kísérik, illetve egy 39 napos böjt, ami január 6-ig tart.
Karácsony este a hívek összegyűlnek a templomnál az ünnepi körmenetre, melyre házilag készített lámpásokkal, gyertyákkal érkeznek. Az éneklés után mindenki otthon fogyasztja el a 12 fogásos szent vacsorát, melyben nem szerepel a hús.
Dániában a mennyezetre akasztják az adventi koszorút. A karácsonyfát saját készítésű díszekkel ékesítik: dán zászlókból álló füzérrel és piros-fehér szívekkel. Az ünnepi vacsora hat órakor kezdődik, melynek fő jellegzetessége a desszert. A tejberizsbe mandulaszemet rejtenek, és aki megtalálja, az egy szerencsemalacot kap ajándékba.
A Mikulás érkezése előtt a finnek szaunáznak egyet.
Finnországban a Télapó, "Joulu Pukki” Rovaniemi városában él. Saját irodával és postabélyegzővel rendelkezik, hiszen a gyerekek ilyenkor levelekkel halmozzák el. A karácsonyi menü lazac, sajtleves, sült rénszarvas, majd desszertként tejszínes szilvakrémet fogyasztanak. Este a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához.
Joulu Pukki Finnországban Franciaországban az ünnepi vacsora az éjféli mise után következik, melyen libamájat, halat, gesztenyés libát és szarvasgombát fogyasztanak. Franciaország déli részén némileg eltérnek a szokások. Az éjféli mise után a halászok hallal teli kosarat helyeznek az oltár elé; így fejezik ki a tiszteletüket.
Ahol nem a keresztény szokások szerint ünneplik a karácsonyt, ott sem feltétlenül maradnak hagyományok, különleges szokások nélkül az emberek. Ázsiában meglehetősen eltérő hagyományokat ápolnak az egyes államok. Kínában december 25-ét a csekély mértékű keresztény közösség nem hivatalosan, inkább csak magának ünnepeli meg.
A lakosság jelentős hányada egyébként - annak ellenére, hogy nem tekinti magát kereszténynek - számos karácsonyi szokást átvett, így természetes a képeslapküldés vagy az ajándékozás. Érdekes viszont, hogy például Hong Kong és Makaó megünnepli a 25-ét. Ez azzal magyarázható, hogy mindkettő korábbi nyugati kolónia volt, meglehetősen gazdag karácsonyi örökséggel.
Ugyanez igaz Indiára, ami 1947-ig volt brit koronagyarmat, így a karácsony a pár százalékos keresztény lakosság dacára nemzeti ünnepnek számít. Ugyanúgy létezik a karácsonyi szünet fogalma, mint Európában, sőt az óévet is elbúcsúztatják Buddha hazájában. A képhez hozzátartozik, hogy a karácsony üzletiessé válása Indiában is inkább az ünnep világias vonulatát domborítja ki.
Szerző: Síró Vanda - Pozitív Nap