Mindenki szeret játszani. Habár a gyermekkor elmúltával ez az inger csökken, legbelül talán mindannyian jóleső érzéssel emlékszünk vissza a gyermekkor gondtalanságára. De a gyermeklét egy ponton véget ér, és hirtelen ciki lesz a srácok előtt, ha a kedvenc plüssünkkel mászkálunk az osztályteremben. De amíg Nyúl úrnak nyugalomban kell várnia, hogy majd egy új jövevény összenyammoghassa a füleit, nem kell azért teljesen lemondanunk a játék okozta örömekről, hiszen bőven vannak korhatárfüggetlen kikapcsolódási formák. Sok társasjáték is ilyen.
Személy szerint én soha nem szerettem a társasjátékokat. Egy órákon keresztül tartó activity-vel, vagy félnapos üldögéléssel (én annyinak éreztem) a gazdálkodj okosan fölött, ki lehetett kergetni a világból. Társaságban, mikor előkerültek ezek a játékok, mindig feszengtem, mert úgy éreztem, nem adnak sok pluszt a közösségi élményhez. (Ezúton kérek elnézést minden társasjáték-imádótól, kommentben fogadom a pofonokat).
Azután egyszer a barátaim mégis rávettek, hogy leüljek egy körre velük kipróbálni egy mindannyiunk számára új játékot. Ez volt a Dixit, ami mindent megváltoztatott. A szabályok egyszerűek: mindenki kap hat-hat lapot. Aki éppen soron van, kiválaszt egyet, amiről mondhat bármit. Énekelhet, körülírhatja, teljesen elvont utalást tehet rá, tényleg bármit, ami vonatkozhat a kártyára. A többi játékos erre a saját lapjaiból kiválaszt egyet, ami szerintük a legjobban megfelel a kifejezésnek. A lapokat összekeverve, és kirakva az asztalra mindenki tippel, hogy melyik lehet a mesélőé.
Amellett, hogy ez egészen elképesztően kreatív megoldásokra sarkallja az embert, nagyon komolyan képes elgondolkodtatni minden tagját a csoportnak. És itt találtam meg a pluszt, amit eddig semelyik másik játékban soha: a Dixit képes kihozni az emberből a legbensőbb gondolatait, vágyait, érzelmeit. Olyan hangulatokat segít vizualizálni, melyek nagyon sokat számíthatnak a játékostársak és önmagunk megismerésében. Ezért remek módja ez új társaságok összehozásának is. Kortól függetlenül a legkisebbek és a legidősebbek is élvezettel tudják játszani.
Ez nem lenne lehetséges a kártyák nélkül, melyeknek mindegyike egészen elvont, és sokszínű formákkal van díszítve. Rendkívül igényes, és gyönyörű rajzok ezek, melyek néha telibe találnak egyes érzelmek képi ábrázolásához. Ez lehet az oka annak, hogy pszichológiai önismereti kurzusokon is szokás alkalmazni őket.
Ez a játék tehát megváltoztatott - társasjáték-hívő lettem. Szerintetek melyik játékot bűn kihagyni?
Pozitív Nap - Bakos Dániel
