Egy kis segítség az ábrák megértéséhez:
Gustave Flaubert (1821-1880)
A francia író, Gustave Flaubert a lélektani regény legnagyobb mestere volt: ha művein dolgozott, a kördiagramban ábrázolt napirendjéhez igazodott. Rendszerint tízkor kelt fel, és miközben egy pohár hűs vizet kortyolgatott, elolvasta a leveleit és a friss újságot. Pipára gyújtott, beszélgetett az édesanyjával, majd vett egy forró fürdőt.
Délben finom, könnyen emészthető ételt evett, egy kis hideg csokoládé kíséretében. Hosszú séta következett, majd tanítás és öt óra hossza olvasás. Az író hét órakor megvacsorázott, édesanyjával csevegett, és csak ezután, fél tízkor kezdett neki az írásnak. Öt és fél órán keresztül, hajnali háromig dolgozott kitartóan.
Ludwig van Beethoven (1770-1827)
A német zeneszerző, Beethoven nagyjából öt évig, 1822-1827-ig élt a következő időbeosztás szerint. Reggel hatkor egy jó erős kávéval kezdte a napját, mert úgy gondolta, a keserű folyadék kiváló hatással van a testére. Különös rigolyáinak egyike volt, hogy minden reggel megszámolta, hány szem kávébabból készítik az italt – szerinte ugyanis egy csészébe pontosan hatvan szem szükséges. Fél hétkor már dolgozott: komponált egészen fél háromig.
Ezután evett és borozott, majd hosszú sétára indult, ahová mindig magával vitt egy füzetet és néhány tollat – hátha fel kell jegyeznie egy-egy ötletet. A „testmozgás” közben betért egy kocsmába is, ahol elolvasta a friss újságot. Otthon kiadós vacsora várta, amit a zeneszerző egy pohár sörrel és egy szivarral koronázott meg. Fél tizenegykor bújt ágyba.
Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791)
Az osztrák klasszicista zeneszerző, Mozart pontban hatkor ébredt, majd – valamilyen rejtélyes oknál fogva – egy órán keresztül öltözött. Kilencig komponált, aztán óraadással folytatta a napját. A következő négy óra ebéddel, társalgással, vendégséggel telt el. Este újra a zongora mögé ült, komponált vagy koncertezett. Kilenckor „került sorra” a felesége, Constanze, de a romantikus pillanatok csak tizenegyig tartottak, hiszen akkor Mozart újra a munkájába temetkezett. Általában hajnal egy körül feküdt le.
Thomas Mann (1875-1955)
A 20. század német nyelvű irodalmának egyik legjelentősebb alakja, Thomas Mann tudta, hogyan kell jól elindítani a napot: kávéval és egy kellemes fürdővel. Délig írt, és cigarettázott, ebéd után pedig rágyújtott egy szivarra. Ötig olvasott, pihent, majd családi beszélgetés következett egy-egy csésze finom tea társaságában. Mann nem sokkal később már a friss levegőn volt, de fél nyolctól otthon, vendégei körében lazított. Mozgalmas napját gramofonlemezei és könyvei társaságában, éjfélkor zárta.
Sigmund Freud (1856-1939)
Ha megnézzük Sigmund Freud, osztrák neurológus és pszichiáter napirendjét, bátran kijelenthetjük, hogy munkamániás volt. Már hétkor kipattant az ágyból, reggelizett, szakállat vágott. Nyolctól délig pácienseket fogadott, és cigarettázott – akár húszat is elszívott naponta. Déltől kettőig pihent, ebédelt, aztán tempósan sétált a bécsi Ringstrassén.
Három órakor ismét visszatért a munkához: konzultált, és a pácienseit fogadta. A rengeteg elfoglaltság közepette azonban a családjáról sem feledkezett meg: kilenctől feleségével és kislányával vacsorázott, kártyázott. Fél tizenegykor elvonult a szobájába, olvasott, cikkeket írt, majd hajnali egykor nyugovóra tért.
Immanuel Kant (1724-1804)
A német filozófus igen korán talpon volt, hiszen hajnali ötkor már gyenge teát ivott, pipázott és meditált. A nyugodt perceket egy óra írás követte, majd tanítás: Kant legendásan jó tanár hírében állt, 40 évig oktatott logikát. Ebédre ízletes húst fogyasztott, amit borral öblített le. Három órakor sétálni indult, hogy találkozhasson barátjával, Joseph Greennel. A napot néhány óra olvasással zárta, tízkor pedig szundított is.
Honoré de Balzac (1799-1850)
Az egyik legfurcsább időbeosztása talán a francia realista regény megteremtőjének, Balzacnak volt. Embertelenül korán, hajnal egykor kelt fel, és egészen reggel nyolcig írt. Ezután engedélyezett magának csekély másfél óra pihenést, majd folytatta a munkát. Fél ötkor ismét letette a tollat, fürdött, vendégeket fogadott, de este hatkor már ágyban volt. Látszik, hogy sokat dolgozott, de vajon hogy bírta? Igen, jól gondoljátok: kávéval. Akár napi ötven (!) csésze is lecsúszott a torkán.
Victor Hugo (1802-1885)
A francia romantikus regény koronázatlan királyának rendkívül különleges ébresztőórája volt, hiszen a közeli erődről érkező puskaropogásra nyílt ki a szeme. Hugo a reggelt friss kávéval és nyers tojással folytatta, majd elolvasta a szeretője, Juliette Drouet levelét. Aztán fürdeni ment, de nem akárhova: egy, a tetőn lévő kádba, amelyben az előző este gondosan odakészített, jéggé dermedt víz várta.
Egy órára kényelmesen megebédelt, majd kemény tornagyakorlatokat végzett a vízparton. Meglátogatta a borbélyát, és szakított időt arra is, hogy Juliette-tel kocsikázzon. Hugo háza táján csak ezután vette kezdetét a munka: két órát írt, és válaszolt a levelekre. Nyolckor elfogyasztotta estebédjét, és kártyázott a barátai társaságában. Tízkor már az igazak álmát aludta.
Charles Darwin (1809-1882)
Ha megnézzük az evolúcióelmélet kidolgozójának napirendjét, észrevehetjük, hogy nem olyan ember volt, aki sokáig tudott volna egy dologra koncentrálni. Reggel hétkor kelt, rövid sétát tett, majd magányosan megreggelizett. Délig dolgozott, közben elolvasta személyes leveleit, felesége, Emma pedig a családi üzeneteket nézte át. Munka után a kutyájával, a fox terrier Polly-val sétált, majd a mozgástól felfrissülve asztalhoz ült.
Bár Darwin napja eddig sem volt „sétagalopp”, a java még csak ezután következett. Ebéd után újságot olvasott, megírt néhány levelet, és harmadszor is kiszellőztette a fejét. Otthon, a jó meleg lakásban Emma felolvasott neki, miközben tojást ettek, teát ittak, és ostábláztak. Lefekvés előtt, az ágyban már csak egy kis agymunkára maradt idő.
Pozitív Nap