Ezt azzal magyarázták, hogy idővel az ember érettebbé válik, emellett a tanulmányok elvégzése, a karrier kiteljesítése után könnyebben vállalunk érzelmi elkötelezettséget. Egy utahi elemzés szerint azonban ez nincs éppen így - írja a Slate.com

Nicholas Wolfinger szociológus az amerikai hivatalos adatokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a válás kockázata a húszas éveik végén vagy harmincas éveik elején a legalacsonyabb, annál korábban vagy később ismét megnő. A 32 "bűvös életkornak" tűnik, a statisztikából az derült ki, hogy ennél korábban és később is egyre csak növekszik a válás esélye.

Wolfinger ugyanakkor nem biztos abban, hogy mi okozta ezt a változást, pusztán annyit állapított meg, hogy a faj, az iskolázottság, a vallás, a szexuális szokások, a családi háttér vagy a település mérete egyáltalán nem volt hatással erre a jelenségre.

Szerény véleményünk szerint az azonban bizonyos, hogy a huszadik században felborultak bizonyos normák és "szabályok", ezek helyett pedig nem alakultak ki új, egységes normák. Megnőtt a szakadék a generációk között, az évek folyamán pedig ez egyre inkább áthidalhatatlanabbá vált. A mai fiatalok számára a legfontosabb a pénz, a siker és a karrier, mert megtanulták, hogy a fogyasztói társadalomban így lehet csupán érvényesülni.

Ezt a világot pedig így, vagy úgy, de ki kell szolgálni, és valljuk be, az egyedülállókat szinte mindenhol jobban szeretik, mint a nagycsaládosokat...

Ettől még azonban mi hisszük, hogy nem ez a helyes út!

Forrás: transindex.ro