Az utóbbi években, járványszerűen terjed az érzelmi vírus. Egyre több időt és figyelmet kapnak az érzelmek, ennek ellenére egyre nagyobb teret kap az a tény is, hogy nem tudnak mit kezdeni az emberek az érzelmeikkel. Tudják, hogy hatással vannak rájuk, de nem tesznek semmit, csak sodródnak és hagyják magukat irányítani általuk. Pedig az érzelmeinket is mi választjuk és nem Ők minket.

Minden kiborulás, hiszti vagy veszekedés közben, kicsúszik a talaj a lábuk alól és a történet végén a csattanó, mindig saját maga vagy valaki más hibáztatása, az érzelmi zavarokért.
Ez azt jelenti, hogy a cselekedeteket nem ők irányítják, hanem az érzelmek. Ezért se Ő, se a másik nem hibáztatható, még ha valamelyikőjük fel is vállalja a felelősséget a béke kedvéért.
Ha nem az érzelmi kitörésekre vágysz, akkor a megoldás a tudatos érzelmekben van, az intelligens érzelmekben. És nem a “miért történt ez, az, ki a hibás…” keresésében.


Az érzelmek lecsapnak, amikor nem figyelsz oda magadra. Átveszik az irányítást, amikor csak reagálsz és ösztönösen “odacsapsz” a másiknak vagy visszavonulsz. Biztos vagyok benne, ilyenkor elveszíted a fejed és mint egy robot, teszed úgy, ahogy azt diktálja a dühöd vagy nyugtalanságod. Muszáj valamit tenned, mert felrobbansz…vagy muszáj elmenekülnöd, mert megölitek egymást.

A legnagyobb krízis helyzetben próbáltál már “leülni” és nem a szokások robotjaként táncolni? Lehet, hogy már évek óta szenvedélyesen műveled ezt, de most a legnagyobb tánc közepette, ülj le a táncparkettre és figyelj oda, mi történik veled.


Az érzelmek, majd nyomkodják a távirányítót értetlenül, próbálkoznak majd “felhúzni” “kiborítani” és rengeteg olyat sugallni, amivel eddig belekényszerítettek nem éppen vicces szituációkba. Amikor már nem lesz értelme irányítani, mert nem hallgatsz rájuk, abbahagyják.
Ha odafigyelsz magadra és nem esztelenül dobálod magad, az egyirányúnak tűnő érzelmi parancsok hatására, akkor esélyt adsz arra, hogy változzon valami. Az egyirányú, csak egy megoldást foglal magába, mert eddig azt élted meg, az érzelmi “tábornok” minden szavát követned kellett, mert nem éreztél más lehetőséget.

A dolgok “csak úgy” megtörténnek és szokás szerint kiborultál eddig. Most is megtörténnek a dolgok, de  ha nálad van az irányítás, mert odafigyelsz magadra, mosolyoghatsz és évezheted az életed minden percét, még ha eddig kötelező volt kibuknod is. Csak egy picit magadra kell figyelni, akár a legnagyobb harc közepette is, és nem lesznek kényszerhelyzetek. Nincs katonaság, bármit érezhetsz, mert Te vagy a saját tábornokod. Te diktálod a parancsokat, diktálj most más ütemet.

Ha eddig heves ütemet adtál és megoldást látsz a nyugalomban, akkor lassíts! Ha eddig lassú volt és szürke minden, pörgesd fel magad és vágj a közepébe. Te döntesz az érzelmeid felett és nem ők adják a parancsot, mit, mikor tölts! Te vagy a rangidős, az érzelmek pedig úgy ugrálnak, ahogy Te fütyülsz. Ne csapd be magadat és másokat se, még a legjobb jóindulattal se!


Forrás: Szikszay Csaba / Tudatosan.hu