Az emberek nagy része a tömeges jajveszékelés, panaszáradat, indulatok kenyerét eszik, és azzal táplálnak másokat is, körbeforogva a saját negatív spiráljukban. A pozitívan gondolkodók is tudják, hogy rút a világ, és azt is, hogy élni nehéz. De emellett azt is tudják, hogy mindenki szabadon könnyíthet magán...
Mindenkinek felkínálja a világ a szépséges oldalát, aki a fejével, vagyis a belső hozzáállásával, szellemével a Nap felé forogva él. Te mit teszel hozzá a világhoz?
Elszabadult vademberek gátlástalanul mardossák egymást szóban és írásban. Elvadult falka módjára kioktatnak, személyeskednek, vagy vaskos társadalmi kritikákat fogalmaznak meg, avagy inkább fröcsögnek maguk köré. A másik csoport: kirepült a centrifugából, eltávolodott önmagától és a valóságtól, többnyire súlytalanul lebeg az űrben, - játszik az interneten, virtuális farmot üzemeltet. Mindkét csoportot ugyanaz köti össze: a rendetlenség okozta káosz és a betemetett értelem miatti fájdalom.
A dühödt kritikák, a káoszból való elmenekülés, mind a rend iránti vágyból fakadnak, csakhogy a rendrakást itthon kell megkezdeni, nem mások portáján.
Elégedetlen, unott, értelmet vesztett, rettegő, dühödt érzésekkel telve, minimális energiaszinteken ketyegve, nem lehet jó útra lépni, magas hegyekre jutni! Sem a privát életünkben, sem a társadalom tágabb színterein nem számíthatunk semmi jóra, míg saját magunk minőségén, igényszintjén, hangoltságán nem változtatunk.
Aki értelmes életet, kerek családot, boldog utódot, jólétet, szép hazát, jó világot akar, annak ezt saját maga belső erejéből, tiszta tudattal, akarattal, hittel és szeretettel lehetséges megteremtenie.
Ha minden ember a maga helyén ugyanezt teszi, egy célért munkálkodik, saját mozgásterében minőséget épít, akkor az összeadódik, egységessé növekszik, és világméretűvé nő.
ÉN MIT TESZEK HOZZÁ A VILÁGHOZ?
Én. Itt. Most.Nekem mit kell tennem egy jó világért? Mi az első apró lépésem, amit megléphetek, a magam erejéből, másoktól függetlenül? Ha sok ember ezekkel a kérdésekkel bíbelődik, és a maga portáján seprűt ragad, akkor értelmét veszti minden dühödt világtakarító gondolat.
Ember legyen a talpán, aki eligazodik ebben a káoszban és talál valami tisztát, fényeset, vagy legalább valami teljeset. A napraforgó, mint szimbólum, ezt testesíti meg. A minőség, amit képvisel, tényleg a fejében kezdődik...
A napraforgó növényteste a földhöz van kötve, úgy, mint az ember fizikai teste, de a virág feje a Nap fényútját követi. Tányérján spirál alakban rendeződnek a magok, amelyeket fészekvirágzat ölel körbe, ahogyan az ember is spirálisan halad a fejlődésben.
Az élet játéka
Eleanor H. Porter írt egy csodálatos regényt, Az élet játéka címmel, amelynek a kötelező olvasmányok közt volna a helye. Ezzel a felfogással, az életünkhöz való játékos viszonyulással, a szüntelen napraforgószerű fényes út keresésével, a melegség irányának követésével, egy olyan jó áramlatba kerülhetünk, ami a világunk szép és különös arcát láttatja meg velünk.
A minőség így a fejekben kezdődik el, mert aki a legfeketébb életterhek közt is a fényesre éhesen halad, azt a jó, a szép, az igaz, a tiszta felfedezésének vágya vezeti, és az meg is találja! A napraforgó szemléletű emberek, mind tudják ezt, és ezzel a bölcsességgel játsszák végig az életüket, könnyeden viselve terheiket.
A pozitív emberek mind tudják, hogy rút a világ, és azt is, hogy a saját vállukon vannak súlyos keresztek, pontosan érzékelik, hogy élni nehéz. De emellett azt is tudják, hogy mindenki szabadon könnyíthet magán, mindenkinek felkínálja a világ a szépséges oldalát, aki a fejével, vagyis a belső hozzáállásával, szellemével a Nap felé forogva él.
A rút és a szép egyként van a világban, szemlélet kérdése, hogy napraforgóként merre fordítjuk a fejünket, melyik oldalt hogyan integráljuk az életünkbe, melyik oldalon találunk rá saját magunk és a világ épülésére.
Én. Itt. Most.
Forrás: Harmonet - Szalay Tünde
