A faluból (autóval) nincs messze a Noll-tanya. Romantikus fazonú udvarházban lakik a család, többnyire és állandóan a szülők: Erzsébet és Zoltán.
Persze a nagycsalád is sűrűn hazajár, Erzsike konyhájában ritka, ha nincsenek teli tálak. Egyszer már megvalósult, majd elsüllyedt álmot dédelgetett magában a családfő, míg a barna fotográfiákat nézegette gyermek- és ifjúkorában. A nagyapa, Noll Márton az 1900-as évek elején hajózott ki Amerikába szerencsét próbálni, s pénzt gyűjteni az itthoni földvásárlásra.
Milliók tettek így Európában, s általában töredékük tért csupán haza. Nem így Noll Márton! A sváb nevű, magyarrá lett felcsúti férfi 1913-ban is hazulról vitt feleséget magának, Vara Annát, akivel aztán 1920-ban végleg visszatértek a szülőföldre. Három gyermekük született az „ígéret földjén”, s itthon 1935-ben hozta világra Anna a tizenegyediket.
Az összegyűjtött pénzből előre menekültek a tomboló világgazdasági válság éveiben, szép tanyát építettek Felcsút határának vadregényes táján, s virágzó kertészetet teremtettek. Ám közbeszólt a történelem…
Parasztgolf... Államosítás, téeszesítés, eltemetett álmok. A család beköltözött a faluba, a tanyát széthordták. A szorgalmas família tagjai küzdöttek persze, a Nollok több ága is kertészkedett, így az unoka, Zoltán is, aki mint írtuk, a megsárgult képeket sokszor elővette. Felesége, a váli Molnár Erzsike is beletanult a kertészkedésbe, ami amúgy egyiküknek sem tanult foglalkozása.
Erzsike muskátlijai, leanderei gátlás nélkül ontják virágaikat, a fűszerlevelek harsányan zöldellnek. A levendula. Kanyarodjunk vissza e reneszánszát élő virághoz. A rendszerváltáskor nyílott lehetősége Noll Zoltánnak visszaszereznie-vásárolnia az egykori tanya területét, s lépésről lépésre állt neki megvalósítani álmát, amelyet pedig magának is alig mert hangosan kimondani. Sikerült.
Áll a ház, a nagyapáék remélhetőleg elégedetten nézik fentről legidősebb fiuktól, Mártontól született Zoltán unokájuk és családja munkájának gyümölcsét. A változó világ persze sok újdonságot hívott életre. Az udvarház erdei iskolára, falusi turizmusra hívja a városban élőket a csönddel, a madárdallal, ahogy mondják, a kikapcsolódással.
Négyhektáros swingolf pályát alakított ki Zoltán, amit közönségesen parasztgolfnak hívnak. Egyszerűbbek a szabályok, könnyen elsajátítható a játék. S újabban footgolf is színesíti a kínálatot. Futball labdával kell beletalálni az erre a célra kialakított kilenc lyukba, akár a golfban.
A kábító levendulaillat még mindig belengi a tanyát, noha már leszüretelték a lila virágok többségét. Az első ötven tőből maguk szaporították a többit, mára 500 tő francia fajtájú növényt helyeztek el itt-ott, csoportosan. A virágcserepekben további háromezer várja a kiültetést, ami nem kis eredmény.
A levendula szaporítása ugyanis nem könnyű. Ha dugványozás után 50-60 százaléknyi megered, jó eredménynek számít, magyarázza Noll Zoltán. „Én született kertész vagyok!”, mosolyog, ami nem dicsekvést jelent, hanem azt, hogy a vérében hordozza a kertészkedés szeretetét és tudományát is.
Szalmakalapjában csakugyan úgy is fest, hogy nem is néznénk másnak, mint kertésznek, ami nem zárja ki közéleti elkötelezettségét. Felcsút polgármestereként szolgálta faluját három cikluson át, kutatja a helyi múltat, tevékeny a katolikus egyházközségben a nem mellesleg négygyermekes apa. Felesége tíz évig bújta a megyei levéltárat Felcsút históriáját faggatva, s kertész, háziasszony, édesanya és mostanában még kézműveskedik is.
A levendula különösen szép ötleteket csal elő belőle. A fészer alatt kissé kimustrált pálinkafőző szerkezet dolgozik, ütött-kopott kályhacső, üst, virágládák, szerszámok társaságában. Csak semmi flanc, de nem tiltott szeszfőzés folyik a tanyán! Némiképp átalakították a lepárlót, s levendulaolaj csurran-cseppen belőle, de szó szerint. Ez ám a szaporátlan és gazdaságtalan valami! Mert vizet tilos hozzátenni, a learatott levendulaszálak a saját párájukban főnek, s a végén a kevés levendulavíz tetején úszik a még kevesebb levendulaolaj. Mennyei, kábító, ritka jószág.
Noll Zoltán kicsi üvegcsében mutatja büszkeségét. Aztán levendulaszörpöt iszunk, levendulapárnát simogatunk, s egy csepp levendulavizet morzsolunk szét ujjaink között a hőségben. Néha beleszagolunk a lustán csorgó, sárga színű levendulaolajba. Határozottan lila az illata! Levendulalila.
Írta: Zsohár Melinda / Forrás: duol.hu
