Pénzt vagy szendvicset? Ez a kérdés forog reggelente sok szülő fejében. Szendvicset készíteni idő, a gyerek is a suli büféjének „vonzó” kínálatát szereti. Pedig a házi szendvics finomabb, olcsóbb, egészségesebb, változatosabb – csak valahogy kiment a divatból. Megpróbáljuk visszahozni.
Ha a könnyebb utat választjuk, könnyen becsaphatjuk magunkat. Attól még, hogy pénzt nyomunk a gyerek kezébe, egyáltalán nem biztos, hogy tízórait vesz belőle. De ha el is jut vele a büféig, az átlagkínálat a sonkás/szalámis/sajtos zsömléknél és az agyoncukrozott süteményeknél nagyjából véget is ér. A változatosságot maximum a melegszendvics és a pizzaszelet biztosítja, minimális zöldséggel, fehér lisztből sütött zsemlében vagy kenyéren, tartósítószeres, túlsózott, csekély beltartalmi értékű és minőségű alapanyagokból. Nem épp az ideális menü egy gyereknek.
Kenni vagy venni? Ez ne legyen kérdés!Csupa előny
A házi szendviccsel viszont nem futhatunk lukra. Első előnye, hogy tudjuk, hogy mit eszik a gyerekünk – és manapság már ez is nagy szó. Persze így is ott a lehetőség, hogy inkább odaadja valakinek, vagy egyszerűen a kukába vágja, de hát a gyerek nem kockázati biztosítás. Reggelente 5-10 perc munkáért cserébe egészséges és változatos tízórait készíthetünk, ráadásul jóval olcsóbban, mintha a suliban költené a pénzt. A büfészendvics 250-300 forint is lehet, az otthoni ennek a feléből kihozható – biominőségben. De nemcsak pénzt, időt is spórolunk vele, hiszen nem a sorban állással telik el a gyerek szünete.
Finom meggyőzés
Nem vagyunk persze könnyű helyzetben, hiszen csemetéink elsőre valószínűleg nem fognak repesni reformkísérleteinktől. Ráadásul a billiódolláros marketingipar ellen küzdünk szerény fegyvereinkkel, amikor megpróbáljuk megértetni velük, hogy nem feltétlenül az a jó, ami menő, sőt. De vannak azért módszerek.
Először is, menjünk biztosra: az új találmányokat otthon, vacsoraként vezessük be, ne az uzsonnadobozban szembesítsük velük gyermekeinket. Ez azért is jó, mert a közös evészet közben látja a gyerek, hogy mi is ugyanazt esszük. A jó példa többet ér minden szónál.
Következő lépésként kísérletképp csomagolhatunk sárgarépát, karalábét, a merészebbek zellerszárat az ismert szendvicsek mellé. Az agyonsózott és -tartósítószerezett felvágottakat kiválthatjuk grillezett csirke- vagy pulykamellel, sajtból pedig bevezethetjük a kézműves készítésű ízesítetteket.
De a bevonás egyébként is mindig hatásos: csináljuk együtt a szendvicset, hagyjuk, hogy ő válassza ki a szalvétát, a díszítéshez használt zöldségből vagdossunk együtt háromszöget, téglalapot, kört. Rakjunk ki nevető arcot vagy állatfejformát. És ha a lurkó épp nem ér rá velünk együtt bíbelődni, találjunk ki magunk valami újat. Legyen néha meglepetés, hogy mi van a szendvicskalap alatt.
A kenyeret vagy a péksüteményt is fokozatosan cseréljük le teljes kiőrlésű tönkölybúza- vagy rozskenyérre. De ha nagyon elszántak vagyunk, süthetjük magunk is, együtt a gyerekkel – így biztos szívesebben eszi, főleg ha még a suliban is dicsekedhet vele.
