Ugye megvan az a pillanat, amikor a ruhásszekrény előtt ácsorogva egyre jobban elbizonytalanodunk, mert mire is lehet szükségünk a tíznapos nyaraláskor? Egy nő számára teljesen világos: mindenre. A fehérneműtől kezdve az esőkabátig, a lenge ruhától a vastag pulcsiig, a rövid szoknyától a hosszú nadrágig bezárólag, eseményektől függően pedig egy-két elegánsabb darabra a hozzá tartozó szandállal, cipővel együtt.
És persze a fürdőruhák, a strandon viselhető kendők, kalapok, papucsok,
vékony, könnyen felkapható blúzok, mély dekoltázsú, ujjatlan pólók,
spagettipántos ruhák. Szóval tényleg minden kell. Aztán persze a
bőröndzáráskor majd felülbíráljuk elképzeléseinket, de addig - legalább
gondolatban - bepakolhatjuk a ruhásszekrényünket.
De az vajon
megfordul-e a fejünkben, hogy bizonyos országok turistalátványosságainak
megtekintéséhez tényleg fel kell öltöznünk? Hogy nem elég csupán a
városlátogató nyári ruha, férfiaknak az elnyűhetetlen térdnadrág, nem
beszélve az amúgy kellemes viseletű, de meglehetősen kihívó
miniszoknyáról Nézzük csak, mire is kell számítanunk!
Európába indulva szerencsére különösebb dress code - annál, mint amennyit itthon is elvárnánk magunktól, ha belépünk egy templomba, más kultikus helyre - nincs. Arra érdemes felkészülni, hogy még a mediterrán éghajlatú országokban sem nézik el nekünk, ha fedetlen vállal, térd felett végződő szoknyában vagy térdnadrágban lépünk be egy templomba. Olaszországban, a Vatikánban már a Svájci Gárda tagjai csapnak le finoman az alulöltözött turistára, figyelmeztetve őket az alapszabályokra. Például arra is, ha túlságosan mély dekoltázsú ruhában lépnénk be, hiszen ezt nem illik.
A férfiaktól azonban például még este is elvárható - akár utcai séta vagy vacsora közben - a hosszúnadrág viselete. Az olaszok megmosolyogják a térdnadrágos laza férfiakat, akikről rögtön látni, hogy turisták. Persze más a helyzet a tengerparti városokban, ott mindenki lazábban öltözködik, a szabályok is lazábbak. Azonban még ezeken a helyeken sem illendő a kisebb szentélyekben, kolostorokban, templomokban túlzottan lenge ruházatot viselni. Jó ötlet, ha a kis táskában kéznél van egy nagyobb kendő, amit akár a vállra, akár a fejre is boríthatunk, ha szükséges.
Arab országok, Thaiföld, Bali, Sri Lanka
Az arab országokban a fentieknél sokkal szigorúbb előírásokkal találkozunk. Itt a nők semmi esetre sem öltözködhetnek kihívóan, és illik kerülni például a nadrágviseletet. A karok és a vállak soha nem maradhatnak fedetlenül, templomokba pedig szigorúan tilos "meztelen" vállakkal bemenni.
Thaiföldön, Balin, Sri Lankán sokan viselnek szoknyát, rövidnadrágot, sortot, de így akkor sem illik belépni a templomokba - Sri Lankán a bejárat előtt álló őrök döntik el, hogy az öltözékünk megfelelő-e vagy sem. Balin célszerű beszerezni egy magunk köré tekerhető szárongot (nagy kendőt), ennek sokszor vehetjük hasznát. De az sem baj, ha éppen nincs nálunk, a belépőjegyek árában többnyire benne van a szárong kölcsönzési díja.
A balinéz templomokban a felsőtestet is érdemes eltakarni, de legalábbis a vállat, és teljesen természetes a papucs vagy a szandál levétele a bejáratnál. Sri Lankán a templomokban rövidnadrág, térd alatt végződő szoknya nem megengedett, a vállat is takarni kell kendővel, kardigánnal. Thaiföldön a kolostorokban és a palotákban pedig zárt ruha viselete kötelező.
A dress code betartásával elkerülhetjük, hogy kellemetlen helyzetekbe kerüljünk, vagy éppen azért ne tudjunk megnézni egy számunkra fontos látványosságot, mert megfeledkeztünk az illik, nem illik kérdéséről... Külföldre indulás előtt érdemes az adott térség kulturális szokásairól is tájékozódni - jól jöhet, higgyük el!
Pozitív Nap
Forrás: MTI Press
