Először is tisztázzuk, hogy hagyományos gondolkozással a „devizahitel" probléma nem megoldható. Meg lehet próbálni, sok pénzt el lehet költeni, de a kudarc megjósolható. Ennek oka egyszerű: a devizahiteleseket nem lehet „megmenteni", csak segíteni őket, hogy megoldják a problémájukat.

A magyar észjárás soha nem élettelen modellekkel, hanem élő folyamatokkal dolgozik. Ebben az értelemben nincs megoldhatatlan feladat, ha jó a kiindulási pont. Ahogy népmesénkben az égig érő paszuly is egyetlen babszemből indult, úgy az égig érő probléma megoldása is visszavezethető egyetlen lépésre.

Vegyük észre, hogy a „devizahitel" egy hibás termék, amiért a gyártót, vagyis a bankokat felelősség terhel.

Ez azért nem lett még egyértelműen kimondva, mert túl nagy a tét. Mivel a bankszektor minden nagyobb szereplője érintett, ezért joggal mondhatják: ha felelősségre akartok vonni, akkor visszafogjuk a hitelezést.

Ahogy a botnak is két vége van, úgy a problémát is a két végen kell megragadni. Egyrészt segíteni kell a hiteleseket abban, hogy szerveződjenek, és igazságukat hatékonyan képviseljék a bíróságokon. Ez egy havi tízmillió forint költségvetéssel működő irodával megoldható lenne. Következményként a sikeres perek száma exponenciálisan nőne, a végrehajtásokat pedig a bankok leállítanák.

Másrészt alapítani kell egy alternatív, magyar érdekek mentén mozgó civil-állami bankot, amely indulhat kicsiben, mert az ügyfelek majd naggyá teszik. Ez az államtól indulásként másfél milliárd forint befektetést jelentene. Következményként a bankok egyoldalú erőfölénye gyorsan olvadna és valódi versenyhelyzet jönne létre.

Tehát itt van egy magocska, amelyet ha most elvetnénk, akkor fél év múlva már termőre fordulna. Nyilván megoldani a problémát ennyi idő alatt nem lehet, de mederbe terelni, reményt adni és tanulsággal szolgálni igen.

Másfél milliárd: magyar észjárás szerint ennyi kellene az induláshoz...


Szerző: Doubravszky György - A Hiteltarsulas.hu alapítója