Ki csinálta az internetet? Természetesen MI!

Hogy jött létre az internet, és ez miért fontos? A 2000-es választási évben a kérdés oly gyakran merült fel a Bush-Gore párharcban, hogy még most is helyet követel magának az aktuális választási viták során - kezdve Barack Obama egyik legtöbbet idézett szövegével.


"Az internet nem magától jött létre - érvelt az elnök. - Az állami kutatások tették lehetővé a kiépülését, azt, hogy az összes vállalat pénzt kereshessen az internet révén." Másként fogalmazva: az üzleti világ szereplői használják az internetet, de ezt az esélyt az amerikai kormány teremtette meg nekik.

Nem sokkal Obama beszédét követően a The Wall Street Journalban Gordon Crovitz ragadta ki ezeket a sorokat, azt állítva: csupán "városi legenda", hogy az állam építette ki az internetet.

A korai hálózati innováció szerinte olyan magánszektorbeli cégek érdeme, mint amilyen az akkori Xerox és Apple volt. Nem véletlen, hogy a net viszonylagos elszigeteltségben sínylődött két évtizeden át - tette hozzá -, mindaddig, amíg rá nem irányult a magáncégek és a kockázatitőke-befektetők figyelme.

Kikezdték a politikai áramlatok

Szóval mindazt, ami valamikor egy viszonylag szilárd történetnek tűnt, az utóbbi hónapokban kikezdték a legkülönbözőbb politikai áramlatok. Az elmúlt két évtizedben az internet eredetére és fejlődésére vonatkozóan uralkodóvá vált az az általános felfogás, amely szerint az internetet olyan számítógépes szakemberek alkották meg, akiknek a kutatásait a szövetségi kormány erőteljesen finanszírozta, legfőképpen az amerikai védelmi minisztérium kutatásokért felelős részlege, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency - Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége) révén.

Egyesek emlékeztettek rá, hogy a Paul Baran tervezte decentralizált hálózati architektúra eredetileg egy nukleáris csapást volt hivatott kivédeni, mások pedig a brit programozó, Tim Berners-Lee érdemeit hangsúlyozták, akinek a World Wide Web könnyen használható hipertextes felülete köszönhető. És persze voltak olyanok, akik Al Gore-vicceket idéztek előszeretettel...

E származástörténet részleteinek nyilvánvaló az aktuális politikai tétjük. Ha valaki elhiszi, hogy a mindenható amerikai kormány építette napjaink legfontosabb kommunikációs platformját, akkor sikeresnek bizonyulhat a bürokratikus hiányosságokat és a hozzá nem értést ostorozó hangokkal szembeni fellépés is - az állam képessé válhat kiterjeszteni befolyását a magánszektorbeli innovációra. Ha viszont úgy gondolja, hogy az internetet nagyrészt a magánszektor vitte sikerre, akkor csorbítatlanul élhetnek tovább a megszokott libertariánus eszmék.

A lényeg az, hogy ha valami sikerül, akkor az nemcsak azért sikerülhet, mert helyes volt az egyéni kezdeményezés, hanem azért is, mert közösen csináltuk.

Az állam vagy a nagytőke? Egyik sem!

Szóval, vajon a mindenható amerikai állam vagy a mindenható nagytőke hozta létre az internetet? - teszi fel a kérdést a The New York Times cikke. A lap válasza: egyik sem.

Ez az, ami a leginkább figyelemre méltó a net eredetéről folyó vitával kapcsolatban: hiányzik a történet legérdekesebb része. Egy olyan világban élünk, amely feltételezi, hogy a társadalom számára legfontosabb és legeredetibb termékek - a hidak, az autók, az iPadek, a kórházak, a repülőgépek, a házak - létrejötte vagy az államoknak, vagy a vállalatoknak köszönhető. Holott az internet gyökereit valahol egészen máshol kell keresni.

A digitális kor más, meghatározó technológiáihoz hasonlóan az internetet is tudósok, programozók és érdeklődő, lelkes amatőrök (valamint néhány vállalkozás) alkotta decentralizált csoportok hozták létre. Céljuk az volt, hogy szellemi munkájuk eredményeit szabadon meg tudják osztani az egész világgal. Igaz, a kormányzat valóban támogatott sok korai kutatást, a magáncégek pedig kiterjesztették és kereskedelmivé tették a platformot. De maguk a technológiáért felelős intézmények sohasem tartoztak sem a kormányhoz, sem pedig valamilyen magáncéghez. Sokkal közelebb álltak a tudományos kutatás lazán együttműködő szervezeteihez. Egyenrangúak hálózatát alkották.

Fontos az elhatárolás

Az egyenrangú hálózatok elhatárolása az államok és a vállalatok közötti konvencióktól több szempontból is fontos.

Ezek ugyanis nincsenek birtokában a magánszektor hagyományos gazdasági ösztönzőinek: a kulcsfontosságú technológiai szabványok közül gyakorlatilag egynek sem valamilyen magánszemély vagy szervezet a tulajdonosa, és a nyílt forrású projektekben közreműködők túlnyomó többsége sem kap semmilyen közvetlen kompenzációt a munkájáért. (A Harvard Egyetem jogászprofesszora, Yochai Benkler ezt a jelenséget nevezte "közösségi alapú, egyenrangú termelésnek".)

Az internet és annak leszármazottai megtanítottak minket arra, hogy léteznek már újabb modelljei is az együtt munkálkodásnak.

És mivel az egyenrangú hálózatok decentralizáltak, nem kell elszenvedniük a kormányzati bürokrácia sorvasztó felügyeletét. Az egyenrangú hálózatok nem azért élharcosai az innovációnak, mert valamiféle gazdasági előny vezérelné őket, hanem inkább azért, mert a nyílt architektúra lehetővé teszi, hogy mások meglévő ötletei könnyebben kapcsolódhassanak hozzá - mint ahogy Berners-Lee építette az internetre a webet, és mint ahogy később is számosan közreműködtek Berners-Lee webről alkotott elképzeléseinek a tökéletesítésében.


Mese felnőtteknek - és gyermekeinknek

Obamának a fent idézett beszédében - a vitatott gondolatot követően - sikerült sokkal ékesszólóbban megnyilvánulnia az együttműködés szellemiségéről. "A lényeg az, hogy ha valami sikerül, akkor az nemcsak azért sikerülhet, mert helyes volt az egyéni kezdeményezés, hanem azért is, mert közösen csináltuk. Van néhány olyan dolog, mint amilyen a tűzoltás, amit senki sem végez önállóan. Képzeljük el, mi lenne, ha mindenkinek saját tűzoltósága lenne! Hihetetlenül nehéz lenne felvenni a harcot a tűzzel. Azt mondjuk tehát magunknak, egészen az ország alapítása óta: tudod, van néhány dolog, amivel együtt jobban boldogulunk" - fejtette ki.

Az elnöknek természetesen igaza van: az élet tele van olyan dolgokkal, amelyeket jobb közösen csinálni. De amire az internet és annak leszármazottai megtanítottak minket, az az, hogy léteznek már újabb modelljei is az együtt munkálkodásnak. Olyan sikertörténetek, amelyek meggyőzően bizonyítják: nincs szükség állami bürokráciára az együttműködés megkönnyítéséhez, és nincs szükség a magánszektor cégeire az innovációhoz.

Ezt a történetet kell tehát elmesélni a gyerekeinknek, amikor megkérdezik, ki találta fel az internetet - zárja írását a The New York Times. - Igen, el kell mesélni nekik, hogy a hosszú távra előre tekintő állam állta a kezdeti költségeket, szólni kell azokról a vállalkozókról, akik megtalálták a módját annak, hogy az új médium életképes legyen. De semmiképpen sem szabad megfeledkezni a kábelről! Az internet ugyanis leginkább egy másfajta hálózatra épült - olyanra, amelyet nem szerverek alkotnak, hanem az emberi elmék sokasága: nyitottan, decentralizáltan, egyenrangúan.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kapcsolódó írásaink

Kapcsolódó írásaink

Egy fotósorozat, ami megmutatja a gyerekek hogyan töltötték net és okostelefon nélkül a nyarat szerte a Földön

Summer Unplugged, azaz "nyár kihúzva", ez volt egy nemzetközi fotósverseny címe. Ennek pedig az volt a témája, hogy a gyerekek, hogyan töltik a nyarat, ha nem az interneten lógnak, vagy a Tv előtt ölnek. Fotósok százai örökítették meg világszerte, milyen boldogan telt a gyerekek nyara tévé, internet és telefon nélkül! Mutatjuk a legjobbakat!

Egy szerelem képei: az Obama sztori

989-ben egy intelligens és felelős munkában dolgozó hölgy felvett a munkaadó jogi cégéhez egy nyári gyakornokot a Harvard képzésről. A fiatal nő Michelle Robinson volt. A gyakornok pedig Barack Obama.

Felismered a hangulatjelekkel leírt könyvcímeket?

Mennyire ismered a könyvek világát? Szoktál olvasni? Ha a válaszod igen, akkor a következő játék pont neked való lesz! Persze, egy kicsi meg van bolondítva modern korunkkal... :)

Az internet sztárjává vált a 4 hónapos kisbaba!

A világháló egy nagyszerű lehetőség, ugródeszka, a hírnév kapuja. Persze, ha megfelelően tudjuk használni. Nos, sokan tanulhatnak Joey-tól és mamájától, Laurától.

Mi neki adnánk az "év anyukája" díjat - zseniálisan leleményes!

Az internet tele van frappáns szülői megoldásokkal a modern kor problémáira. Persze régen a felmenőinknek ugyanúgy meg kellett küzdeniük csemetéikkel, de azóta ezeknek a "harcoknak" némiképp megváltozott a színtere.


NAPI BOLDOGSÁG