Őszintén a tőzsdéről mindenkinek 3. rész


Sorozatunk mostani része a gazdaság működését foglalja össze dióhéjban a tőzsdével kapcsolatban. Az idő pénz, vágjunk is bele!


Manapság úgy hirdetik a tőzsdetanfolyamokat, hogy az anyagi sikerhez nem szükséges közgazdász diplomával rendelkezni, elég, ha megtanulunk egy jó stratégiát és azt megfelelően alkalmazzuk. Nem lehetetlen, hogy így van, ám annak, aki kockáztatni meri a pénzét, legalább a gazdaság alapvető mechanizmusaival tisztában kell lennie, ellenkező esetben biztosan nem fogja megérteni, mi történik a piacokon. Márpedig a tudás itt is hatalom.
Nagy mennyiségű pénz tudja csak felfelé mozgatni a tőzsdét

A tőzsde első számú mozgatója a pénz mennyisége, valamint, hogy van-e a részvények iránt kereslet.
Bármilyen hihetetlen, de egy virágzó gazdaság nem jelenti az árfolyamok automatikus emelkedését. Egyszerű, hogy miért: a pénz a beruházásokba áramlik, vagyis nincs az értékpapírokra számottevő felesleges pénz a rendszerben. Továbbá a vállalkozások hitelt vesznek fel, a központi bank megemeli a kamatlábakat, nehogy a gazdasági növekedéstől túlzott infláció alakuljon ki.

A magas kamatlábaktól a beruházási kedv csökken, ezért egyre több pénz áramlik a betétekbe, vándorol az értékpapírokba. Az árfolyamok tehát emelkednek. A központi bank látva a recessziót, egyidejűleg csökkenti a kamatlábakat (az árfolyamok ekkor szárnyalni kezdenek) és a folyamat kezdődik elölről: a vállalatok kihasználva a magas árfolyamokat, beruháznak a jövőjükbe, hiteleket vesznek fel, és a pénz úgy általában elvándorol a tőzsdékről.

André Kostolany (1906-1999), magyar származású tőzsdeszakember szemléletes példája segít megvilágítani a folyamatot.
Két tartályt képzeljünk el egymás mellett. A nagyobbik a gazdaság egésze, a kisebbik a tőzsde. Ha sok pénz folyik a nagy tartályba a hitelpolitikának, a megtakarítás növekedésének, a külföldi tőke beáramlásának, a kereskedelmi mérleg alakulásának köszönhetően és ezzel kapcsolatban egy kicsit lassabban folyik ki az ipar, az államháztartás és a magánháztartások alacsonyabb szintű tőkeszükséglete, valamint az alacsonyabb adók miatt, akkor a nagy tartályban lévő víz emelkedik. Ha a víz túlfolyik, akkor a kis tartályba, vagyis a tőzsdékbe folyik, és az árfolyamokat a magasba hajtja. Ez fordítva is igaz: ha a vizet a nagy tartályból gyorsabban szívják ki, mint ahogy belefolyik, akkor a kis tartályban, vagyis a tőzsdében semmi sem marad, és az árfolyamok esnek.

A gazdasági növekedést a tőzsde is befolyásolja

Az a titokzatos központi bank

De ki vagy mi ez a titokzatos központi bank, amely kamatokat emel és csökkent kedve szerint? A központi bank vagy más néven a jegybank feladata a monetáris politika kialakítása. Utóbbi célja az árstabilitás biztosítása és egy tartósan alacsony infláció megvalósítása, tudniillik, a gazdaság ebben a közegben fejlődik tartósan és optimálisan.
Ha a jegybank kamatot csökkent: csökkenek a megtakarítások és pénz ömlik a gazdaságra, továbbá olcsóbban jutnak hitelhez a bankok és a kereskedelmi bankok kedvezőbb kamattal nyújtanak hitelt a lakosságnak. Abszolút pozitív hatás: gazdasági növekedés kezdődik.

Negatívum, hogy csökken a kereslet az állampapírok iránt, növekszik az infláció (szükséges megjegyezni, hogy az infláció ellentétéhez, a deflációhoz képest, amely munkahelyeket szüntet meg, ez előny, ugyanakkor az infláció túlzott elszabadulása szintén súlyos károkat okoz a vállalatoknak).

Van még valami, ami jelenleg nagy baj: gyengül a forint. A devizahiteleseknek a gyenge forint nem jó, mert növekszik tőle a törlesztő részlet. (Viszont a forinthitelesek éppen ellenkezőleg fognak járni, számukra tehát a kamatvágás az ideális.) A gyenge forint az import árukat is megdrágítja, köztük az olaj árát is, amely alapja a gazdaságnak.

(Apropó import áru: ártunk nemzetgazdaságunkat, ha külföldi árucikkeket vásárolunk.
Ha munkahelyeket szeretnénk teremteni honfitársainknak, vásároljunk magyar árut!
)
Végső gondolatként: a kamatcsökkentésnek tehát van jó és rossz oldala. Mindenesetre a fejlett nyugati országok, válságkezelés címén 2008-ban azonnal kamatot vágtak. Ezáltal vándorolt pénz a piacaikra és a termelő ágazatokba. Magyarország, ezt nem tehette meg a lakosság, de nem csak a lakosság devizahitelekben történő eladósodása miatt, és az sem mellékes, hogy a már nagyon magas államadósságunk is nőtt volna egy efféle merész lépéstől.

Jelenleg hazánkban a jegybanki kamat 5,5%
, míg Ausztráliában 3%, Új-Zélandon 2,5%, Kanadában 1%, Európában 0,75%, Angliában 0,5%, Svájcban és az USA-ban 0,25% és végül, de nem utolsósorban Japánban 0,1%.

Michael Douglas a Tőzsdecápák című filmből

A másik eshetőség, azaz a jegybanki kamatemelés éppen az ellenkezőjét okozza a fent felsoroltaknak. Egy dolog biztos: önmagában mind a vágás, mind az emelés hasznos lehet, elvégre a gazdaság ciklikusan változik, és hibáit a kamatlábak ereje korrigálhatja.

Egy évvel a Nagy gazdasági válság előtt viszont óriási hibának bizonyult a rendszerbe történő beavatkozás. Hozzá kell tenni, hogy az első világháború után Európa gazdasága romokban hevert, a világgazdaság új vezetője az Egyesült Államok lett, csak éppen ezzel az új szerepével még nem tudott teljes mértékben azonosulni. 1928-ban tehát az amerikai jegybank, hogy lehűtse a gazdasági növekedését, jelentősen megemelte az alapkamatot. Válaszképpen a tőke az egész világról az USA-ba vándorolt, és emiatt a többi ország szintén kamatemeléssel reagált, deflációt okozva és recesszióba taszítva a gazdaságaikat.
A következmény súlyos volt: 1929-ben túltermelés alakult ki, a termékek eladhatatlanná váltak, a tőzsdék összeomlottak, a vállaltok csődbe mentek, magukkal rántva a bankokat, és nagyarányú munkanélküliség vette kezdetét stb. Ez a folyamat önmagát gerjesztette és csaknem egy évtizedig tartott.

Tény, hogy a Nagy gazdasági válság csak egy a régmúlt sok válsága közt, ám a válságokat biztosan nem a tőzsdei folyamatok robbantják ki. Viszont a rossz gazdaságpolitika vagy előre nem látható politikai események garantáltan a mélybe taszítják az árfolyamokat. Mert lehet, hogy a részvények mögött sokféle befektető áll, de abban azonosak, hogy eladásba kezdenek a rossz hírek hatására, és ha így tesznek, a helyzet pillanatok alatt drámaivá fokozódik, súlyosbítva a már egyébként is jelenlévő problémákat.

A következő részben megnézzük, vajon tényleg kockázatos-e a tőzsdei befektetés, bátran vihetjük-e a megtakarításainkat a brókerhez.
Sőt, az is ki fog derülni, hogy a nők, miért jobb befektetők a férfiaknál. Tartsatok velünk akkor is!

Olvasd el sorozatunk további részeit is, és tarts velünk a folytatásban is!

Őszintén a tőzsdéről mindenkinek 1.rész
Őszintén a tőzsdéről mindenkinek 2.rész


Szerző: HSZ - Pozitív Nap

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kapcsolódó írásaink

Kapcsolódó írásaink

Jöhet a családi csődvédelem: így segítene az adósokon

Kisebb, néhány millió forintos tartozások rendezésében segíthet a családi csődvédelem intézménye, amelynek bevezetése a devizahiteles mentőcsomag elfogadása után várható.

Pozitív nyitás New Yorkban

Emelkedő indexekkel indult a kereskedés pénteken az amerikai értékpapír piacokon.

Ha ezt csinálod, a nem létező bajok kamatát fizeted!

Az aggodalom voltaképpen kamat, amelyet olyan bajra fizetnek ki, amely soha nem történik meg.

Őszintén a tőzsdéről mindenkinek 4. rész

Sorozatunk legújabb részében megvizsgáljuk, tényleg annyira kockázatos-e a tőzsdei kereskedés, amennyire azt úton-útfélen halljuk.

Lakásprobléma? Érkezhet a megoldás!

Több százezer üresen álló, magántulajdonban lévő lakóingatlan az egyik oldalon, és több százezer lakásgondokkal küzdő család a másikon.


NAPI BOLDOGSÁG