|
|
Egy gyermek számára a világ érdekes, felfedezésre váró hely, melyben még minden csupa újdonság és izgalom. Kevesebb a tudása a világról, mint egy felnőttnek, ezért nem állnak rendelkezésére azok a sémák, melyek lehetővé teszik, hogy gyorsan feldolgozza, osztályozza, és rendszerezze az információkat. Ezeket idővel a tapasztalás révén alakítja majd ki.
Miután a sémák kialakultak, az egyén képessé válik felismerni a hasonlóságokat, az ismétlődéseket, a rutinszerű mintázatait a történéseknek, és viselkedésnek, így a világ megszűnik folyamatosan változni körülötte. Ez egyrészről növeli a biztonságérzetét, másrészről unalmassá teheti a számára az ismerős információk sorát.
Az emlékezet úgy működik, hogy az egymáshoz hasonló történéseket tömbösíti, így téve könnyebbé az információ kezelését, csakhogy ennek a folyamatnak a során az idő "összeugrik", megrövidül az emlékezetünkben.
Az izgalmas pillanatok a jelenben gyorsan lezajlónak tűnnek, míg az ismerős, rutinszerű történések soha véget nem érően elnyúlnak.
Ha ugyanezeket az eseményeket később szeretnénk felidézni, akkor az emlékezet épp az ellenkező hatást kiváltva fog működni: az izgalmas pillanatokat különálló egységként kezelve több és hosszabb élményanyag benyomását keltve hívja elő a szükséges emlékképeket, míg az ismerős információkat összekapcsolva egy egységként jeleníti meg a hasonló történéseket, mintha azokat egy időben éltük volna meg.
Mindannyian megtapasztaltuk már, milyen nehéz különbséget tenni a szürke hétköznapok között, ha nem történik semmi, ami megtöri a monotonitásukat. Mivel hasonló mederben folynak a napok, a memóriánk tömbökké szervezve kezdi kezelni őket, így felidézéskor nehezen tesz különbséget az egyes időegységek között. Ezért történhet, hogy a hasonló munkakörben töltött hosszú éveket - ha felidézzük - alig néhány évnek érezzük csupán, míg egy mozgalmas hétvége esetén tűnhet úgy mintha egy egész hónap telt volna el a péntek délután, és a hétfő reggel között.
A cikk folytatásáért kattints ide.
Pozitív Nap
Forrás: itt.
