Patrícia kálváriája nagyon bonyolult, megértése pedig igen nehézkes pláne azért, mert folyamatosan egymásnak ellentmondó vélemények jelennek meg a sajtóban. A közvélemény hosszú ideig a Nyíri családnak adott igazat, és elítélte azt, hogy a nő férje, annak kapcsolatai és a mérhetetlen korrupció révén Patríciát és fiát fogva tartja Bora Borán. 

A bírói döntések folyamatosan a nő férjének, Soo Il Lee-nek adtak igazat, így Patrícia már azt gondolta, hogy sosem térhet haza gyermekével Magyarországra. Mindeközben édesapja, Dr. Nyíri Iván folyamatosan tájékoztatást adott lánya ügyéről hivatalos oldalán, nem sokkal később pedig éhségsztrájkot is tartott a budapesti Francia nagykövetség előtt. Erre a kétségbeesett és elkeseredett lépésre elmondása szerint azért szánta rá magát, mert az ügynek már nincs jogi megoldása, így csak politikai megoldás lehetséges.

2015 júniusában a Mandineren viszont megjelent egy cikk, amelyben hosszú sorokkal próbálták bebizonyítani azt, hogy mindaz, amit eddig hittünk az ügyről: hazugság. Stumpf András, a cikk írója azt állította, hogy a fogva tartott nő sztorija a 2010-es évek egyik legnagyobb médiahackje, hiszen Patrícia valójában sosem volt fogságban, ugyanakkor az erőszakról és bántalmazásról szóló állítások is hamisnak bizonyulnak, hiszen semmi ilyen nem történt.

Mi távol tartjuk magunkat attól, hogy ítéletet mondjunk az ügy felett. Elzárkózunk attól is, hogy döntést hozzunk: kinek van igaza, és kinek nem, hiszen nem tudhatjuk. Senki sem tudhatja, csak a két fél, akinek sértettsége és indulata dübörög a magyar sajtóban. 

Azt viszont megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az emberek mennyire befolyásolhatóak. Amíg csak a Nyíri család véleménye volt ismert a témáról, mindenki őket támogatta, sőt, sztárok is nevüket adták az ügyhöz, akik arra buzdították a rajongóikat, hogy írják alá ők is azt a petíciót, amely segíthet az ügy előremozdítása érdekében.

Majd megjelent egy másik cikk, amely teljes mértékben ellenkező dolgot állít arról, amit eddig igaznak hittünk, és hirtelen mindenki ellenségként tekint Patríciára és az ő történetére. Hazugságnak, manipulációnak hisszük mindazt, amit ő elmondott.

Most akkor, hogy is van ez?

Első sorban azt gondoljuk -nem csak ezen ügy kapcsán-, hogy a legfontosabb, a gyermeknek az igaza! Bármilyen kicsi is még, pontosan jól tudja, hogy mi történt a családban, milyen ingerek érték őt, és milyen konfrontációkban volt része. Azt viszont, hogy hogyan hat ez majd a lelki fejlődésére, és milyen visszafordíthatatlan károkat okozott benne ez a botrány, azt senki sem tudja.

Tehát mielőtt kígyót-békát kiabálunk valakire, gondoljunk arra, hogy középen ott van egy gyermek. Egy gyermek, akinek még csak most kezdődik az élete, és akinek az érdekei a legfontosabbak.

Másodsorban pedig, hova veszett a szolidaritás? Miért nem védjük meg embertársainkat? Ha velünk történne ez, és mindenki lemondana rólunk, az milyen érzés lenne? 

Tökmindegy, hogy kinek van igaza. Valószínűleg mindkét félnek igaza van bizonyos szempontból. Viszont nekünk, egy bajban lévő állampolgár társunkhoz minden bizonnyal nem így kellene viszonyulnunk. Ez tény.

Könnyű egy bajban levő családból hajcihőt csinálni, tovább bonyolítani és gördíteni az ügyüket, amely ugyanolyan megdöbbentő, mint amilyen hihetetlen. Könnyű róluk ítéltet mondani, hiszen mindenki ügyvéd, jogász és bíró lett így hirtelenjében. Viszont a színfalak mögött valós emberekről mondunk ítéletet, akik éreznek, szenvednek és tűrnek, mert nincs más választásuk.

A legbölcsebb viszont, amit tehetünk, ha már segíteni nem tudunk, hogy nem rontjuk tovább a helyzetet, és nem rúgunk bele még egyszer, kétszer, háromszor, abba a magyar állampolgárba, aki már amúgy is a földön fekszik.


Pozitív Nap