A Band-e Amir Nemzeti Park létrehozásának ötlete már az 1960-as években felvetődött az ország vezetésében, azonban a politika és a belharcok közel 50 évig késleltették a kezdeményezés megvalósulását. Egészen 2009-ig kellett arra várni, hogy nemzeti parkká nyilvánítsák a területet, mely élővilága addigra sajnos hatalmas károkat szenvedett.
A neve perzsául annyit tesz: a "Parancsnok Gátja". Igencsak beszédes ez a kifejezés, hiszen a nemzeti park területe hat olyan tavat foglal magába, melyeknek falai, az eróziós hatásoknak köszönhetően, természetes gátként emelgetnek a magasba.
A tavak travertin mészkő falai közel 3000 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkednek el. Sajnos a sokáig tartó mellőzés és hatósági figyelem és szabályozás hiánya miatt Band-e Amir ökológiai egyensúlya veszélybe került. A tavak között pásztorok legelteti nyájaikat, melynek következtében a növények nem képesek megtartani a laza talajt, így terepet adnak az eróziónak és földcsuszamlásokat okoznak. A horgászat is igen népszerű volt ezeken a tavakon olyan módszerekkel, melyek súlyosan károsították a vízi ökoszisztémát ( áram és gránátok használata). A vadvilág nagy része odaveszett, azonban talán az afgán kormány még időben nyilvánította nemzeti parkká a területet és kezdte el a különböző folyamatok szabályozását (többek között betiltotta a benzines motorcsónak használatát a tavakon) annak érdekében, hogy a terület vadvilágának diverzitása fennmaradjon.
A folyamatnak köszönhetően mára Band-e Amir népszerű turisztikai célpont, ezrek látogatják meg évente - annak ellenére, hogy az infrastruktúra tulajdonképpen nem létezik a mai napig sem. Ennek oka talán abban keresendő, hogy igazán lélegzetelállító a látvány, melyet ez az afgán Grand Canyon a szemünk elé tár.
Forrás: wikipedia / amusingplanet / theguardian
Pozitív Nap - Gerecs Zsófia
