Ez a 4 perces videó a júniusban bemutatásra kerülő "The Hard Way" (A kemény út) című dokumentumfilm előzetese. A film a montanai Bob Hayes-ről szól, aki 1926-ban született, azaz idén lesz 90 éves.
Bob kb. 30 futóversenyen vesz részt évente, és élete során 100-125 alkalommal futott maratont vagy ultramaratont. Összesen 600 versenyen indult, mióta futni kezdett. Egészen pontosan 60 éves kora óta!
Ugyanis Bob hatvanéves koráig nem kezdte el a futást, mivel favágóként dolgozott, és úgy érezte, hogy az egész napos mozgás a friss levegőn, ami a munkájával jár, bőven elegendő számára. Amikor azonban nyugdíjba vonult, három gyermeke (akik ugyancsak futnak) meggyőzte arról, hogy egy jótékonysági verseny kapcsán próbálja ki ezt a sportot. És azóta nincs megállás!
Akkor érzi igazán elemében magát, ha rendszeresen fut, és saját bevallása szerint, ha megfújják a sípot, és elindul a verseny, akkor érzi igazán jól magát. "Nem arra van szükségem, hogy a könnyebb utat válasszam, hanem pontosan arra, hogy a nehezebbet - mert van rá időm, és mert az tart formában." - mondja Bob.
Hayes előzetesen megtervezi, hogy mely versenyeken akar részt venni egy adott évben, de mindig edzettségi és egészségi állapotától függően dönt arról, hogy végül melyekbe vág bele. Főként terepversenyeken indul, egészen az 5 km-es távoktól az 50 km-esekig. Hayes edzésterve egészen különleges: alapvetően 3-4 alkalommal fut egy héten, 5-6 km-es távokat. Ha viszont extrém távú és terepviszonyú versenyre készül, akkor heti egyszer fut 5 órán keresztül, majd egy hétig regenerálódik.
Hayes nemcsak fut, hanem rendszeresen táncol, és legkedvesebb hobbija a kalligráfia. A környezetében élők számára folyamatos inspirációt nyújt Bob életszemlélete. Mindig aktív, már reggel vágja a tűzifát és ellátja a farm állatait - az öregségről pedig egyszerűen nem beszél - mintha csak figyelmen kívül hagyná!
Bob 50 éven keresztül volt hűséges társa Ann-nek, aki látva férje futás iránti lelkesedését, csatlakozott hozzá. Éveken keresztül együtt edzettek és utaztak futóversenyről futóversenyre. Ann a hetvenes éveit taposta, mikor Alzheimer-kóros lett. Ettől függetlenül nem hagyták abba az edzést, és utolsó, 30 km-es versenyüket úgy tették meg, hogy Bob végig a felesége mellett volt, aki gyakran elesett és egyedül el is tévedt volna. De kéz a kézben végigküzdötték a versenyt, és a végén dalolva-nevetve értek a célba...
Bobnak a futás tehát mindennél többet jelent, a kapcsolatot a múlttal és a jelennel. Hiszen legféltettebb emlékei között egy tragikus, mégis csodálatos verseny élménye él, mely utolsó futóversenye volt szeretett feleségével.
A történtet folytatásáért látogass el a Napi Boldogságra.
Szerző: Anni