A világ tele van rejtélyekkel. Sokan sokféle módon próbáltak már ésszerű magyarázatot adni ezekre a kérdésekre, de igazán meggyőzőt senki sem talált… Sorozatunkban a világ néhány megfejtetlen titkát boncolgatjuk. Remélhetőleg eredménnyel!
A Húsvét-sziget óriásai
A Húsvét-sziget (spanyolul Isla de Pascua, rapanui nyelven Rapa Nui) Polinéziában található sziget, Chile tartománya 1888 óta. Nevét onnan kapta, hogy egy holland tengerész, név szerint Jakob Roggeveen, 1722-ben húsvét vasárnapján fedezte fel.
A bennszülöttek nyelvén Rapa Nui-nak, azaz „Nagy Evezőnek” hívják. A Húsvét-sziget a moai-nak nevezett kőszobrok révén lett világhírű. A sziget nagy része a Rapa Nui Nemzeti Park területéhez tartozik, s mint ilyen, a világörökség része.
Moainak (kiejtés: moáj) nevezzük a Húsvét-szigeten található kőszobrokat. A legtöbb moait egy darabból faragták, de némelyik fejen egy különálló, pukaunak nevezett korong is elhelyezkedik. A 600-nál is több ismert moai a sziget partvonalának teljes hosszán szétszóródva helyezkedik el. Legtöbbjüket a Rano Rarakuból bányászott szikladarabokból készítették, a bányában közel 400 további, befejezetlen moai található.
A jelek arra utalnak, hogy a munkát hirtelen hagyták abba, sok a sziklából csak félig kifaragott szobor. A szigetlakók gyakorlatilag az összes befejezett moait felborították, miután a szobrok készítése abbamaradt. Bár a szobrokat általában fejekként említik, sokuknak van válluk, karjuk és törzsük is, melyeket az idők során betemetett a föld. Jelentésük mind a mai napig tisztázatlan, és számos elméletet állítottak fel velük kapcsolatban.
Óriásokkal sétálva
A legelterjedtebb vélekedés az, hogy a szobrokat a sziget polinéz lakói faragták 1000 évvel ezelőtt vagy még korábban. Az elmélet szerint a szobrok vagy a szigetlakók halott felmenőit ábrázolják egyfajta síremlékként, vagy fontos, a szobrok készítésekor még élő személyiségeket, esetleg a készíttető család státuszát szimbolizálják. A moai készítése valószínűleg rendkívül sokba került. A szobor kifaragása évekig tartó munkát igényelt, és ezután a kész moait helyére is kellett szállítani (gyakran a sziget másik végére).
A nagy rejtély valójában az, és a mai napig nem ismert, hogy pontosan hogyan szállították a kőszobrokat, de feltételezhető, hogy faszánokat, vagy görgőket használtak hozzá. Vélhetően az égetéses földművelés és a szobrok szállításához szükséges faanyag mértéktelen felhasználása vezetett a sziget erdejeinek teljes kiirtásához. (Ez azt is megmagyarázná, miért maradt olyan hirtelen abba a kövek kibányászása.)
Egy lehetséges magyarázat: ahogy a National Geographic szerint szállították a moai-okat.
A sziget legendái szerint egy törzs főnöke új otthont keresett. Halála után fiai felosztották egymás között a sziget területét. Valahányszor egy törzsfőnök meghalt, egy moait helyeztek el a sírjánál. A szigetlakók úgy hitték, ezek a szobrok megőrzik a halott főnök manáját. Remélték, ha a mana a szigeten marad, jó sors vár rájuk, elegendő lesz az eső és bő a termés…
Pozitív Nap
Források: NatGeo, Zaang Média, lost-civilizations.net
