Sok sportoló karrierjét nem sérülés, vagy egy döntő vereség zárja le, hanem valami sokkal természetesebb: a kor. Egyes sportágakban már a harmincadik életév is a kiöregedést jelentheti, de akinek a vérében van a versenyszellem, azt száz esztendő sem állíthatja meg.

Bár a 2012-es nyári olimpián a sportolók átlagéletkora 26 év volt, találhattunk néhány igazi veteránt is az indulók között. A legidősebb versenyző a 71 éves japán díjlovagló, Hiroshi Hokecu volt, aki kora ellenére még mindig magabiztosan, délcegen mutat a nyeregben ülve. Őt követte szorosan két 65. évét taposó úriember: a litván sportlövő, Anafszijsz Kuzminsz és a kanadai díjugró, Ian Millar.


2009-ben, a Finnországbeli Lahtiban atlétikai világbajnokságot rendeztek a „nagy öregeknek”. Az alábbi videón a 90 felettiek 100 méteres síkfutását láthatjuk:


A versenyt hatalmas előnnyel az olasz Ugo Sansonetti nyerte, de a vesztesek sem adták föl. Az idén már 95 éves Ilmari Koppinen és Emiel Pauwels (akik Lahtiban harmadik, illetve negyedik helyen végeztek) ismét összecsaptak egymással Spanyolországban.

Ha már futás, nem maradhat ki a világhírű Fauja Singh, vagy, ahogy a legtöbben ismerik, a Turbános Tornádó. Az indiai maratonista most áprilisban töltötte be 102. életévét, és bár februári utolsó futásával befejezte karrierjét, még mindig nagy népszerűségnek örvend, sokan igazi hősnek tekintik.

De nem kell olyan nagyon messzire menni, hogy száz éves győztesekre akadjunk. Az osztrák Alfred Proksch két aranyérmet is szerzett súlylökésben és diszkoszvetésben, a fentebb említett finn világbajnokság során. Igaz ugyan, hogy korcsoportjában ő volt az egyetlen induló, mégsem lekicsinylendő a teljesítmény, hiszen a volt olimpikon a verseny előtt egy térdoperáción és egy szívrohamon is átesett, mégis jó eredménnyel zárta a bajnokságot.

David B. Agus, híres amerikai orvos mondta: A test megmozgatása (...) a fiatalság egyetlen tudományosan is igazolt "titka". A rendszeres mozgás, az önmagukra való odafigyelés, és a kitartás megadta ezeknek az embereknek, hogy életük delén túllépve se kelljen lemondaniuk arról, ami az életüket jelenti.

Az emberek nagy része sajnos úgy hiszi, az öregedés az élet végét jelzi, és egy bizonyos kor fölött már csak a karosszékben üldögélés az egyetlen tevékenység, amit aktívan végezhetnek. De a fenti példák végre segítenek felnyitni a társadalom szemét: az évek száma önmagában nem jelenthet senkinek akadályt. Csak akaraterő kell, kitartás, és az életbe vetett pozitív hit.


Szerző: Gerstenbrand Bence – Pozitív Nap