"Nem én adom vissza az önbizalmukat. Nekik már rég van."

Michael Stokes egy Kaliforniában élő híres fotós, aki egy merész, és vakmerően új megközelítését választotta az amputált veteránok ábrázolásának.

Ez a projekt Alex Minskyvel kezdődött, akinek azután amputálták lábát, hogy Afganisztánban bomba áldozatául esett. Minsky készített egy fotósorozatot Stokessal, az eredmény pedig rendkívül magabiztos, és döbbenetes lett. Ez az eset vonzotta a fotóshoz a többi veteránt is: önként kezdtek jelentkezni fotózásra.

Stokes azt nyilatkozta, hogy sokan azt mondják neki, ő az, aki segít ezeknek az embereknek abban, hogy visszanyerjék az önbecsülésüket, és miatta érzik magukat ismét férfiaknak. Ő azonban ezt határozottan cáfolta, hiszen szerinte ezek az emberek akkor jönnek el hozzá, amikor már "gyógyultak", és felkészültek arra, hogy megmutassák magukat a világnak.

Valójában tehát miről is van szó? Emberekről, akik hittek valamiben, és küzdöttek valamiért. Hogy végül sikerült-e nekik, vagy nem, az e tekintetben tulajdonképpen lényegtelen. Ami fontos, hogy hittek valamiben. Valamiben, ami annyira fontos volt számukra, hogy az életüket is odaadták volna. Mert benne van a pakliban. Mindig benne van.

Az életüket nem kérték cserébe, viszont egy-egy végtagjukat igen, és mi valószínűleg el sem tudjuk képzelni azt, hogy milyen érzés lehet ez, hiszen amikor a fizikai trauma véget ér, akkor kezdődik igazán a lelki fájdalom, amelyre talán nincs is gyógymód.

Ebben az esetben viszont van, hiszen ezek az életerős, küzdeni akaró és tudó férfiak visszanyerték az önbizalmukat, és újból elhitték azt, hogy karok, vagy lábak nélkül, de ugyanazok az emberek, mint akik eddig voltak. És ez a lényeg. Ettől lett ez egy jó fotósorozat. Ettől lett hiteles.

A fotók pedig, valljuk be.... igen jól sikerültek!

Pozitív Nap

Képek forrása: boredpanda.com