Egyszer volt, hol nem volt a kisebbség-többség rendszerén, az árvaság és családmintán, az embereken és állatokon, a fejét homokba fúró struccon és a jéghegyen is túl - a MESE. Mese a bennünk élő pulzálásról. A mese valóságot felülíró varázslatos erejéről. Tessék, íme egy kódrendszer az átjárható kódtalanságról. Kezünkben a gömb, tükrében Balogh Tibor rajzol és fest szelíden.

- Mikor rajzoltál először?

Balogh Tibor: Óvodás koromban.

- A Képzőművészeti Egyetemre első alkalommal felvettek?

Tibi: Második próbálkozásra, grafika szakra.

- Mi volt a legkedvesebb emléked az egyetemen?

Tibi: A művészetpszichológia óra nagyon izgalmas volt. A tanár első évben nem nézett ránk tanítás közben, második évben néha, harmadik évben már partnereknek tekintett minket. Mintha beavatás részesei lettünk volna. A művészettörténet is fantasztikus volt, szívtam magamba a tudást. Le voltam maradva, hiszen szakmunkásképzőbe jártam – szobafestő, hegesztő szakra. Mindig is grafikus szerettem volna lenni. Első felvételin eljutottam a harmadik fordulóig, de nem vettek fel. Ez után König Róbert tanár úr írt nekem egy levelet, hogy szeretne egy évig mentorálni. Szorgalmasan rajzoltam, komoly meglátásokra ösztökélt és így másodszorra szinte már evidens volt, hogy felvesznek.

- 2010-ben „Feloldások” címmel nyílt kiállításod a Sirály kávézóban. A grafikák a feszültségek feloldásáról és a tradíciókon túllépő megújulásról szólnak. Milyen hagyományokon kell túllépni és mi a megújulás titka?

Tibi: A magyarországi roma hagyományra reflektáltam a rajzokkal. A gondolkodásmódon szeretnék változtatni egyfajta felülről megközelített látásmóddal, hogy lépjünk ki a szögletes skatulyákból. A mai alkotónak feladata a sztereotípiákon túlmutató kísérletezés, ami felülírja és meggyógyítja a kódrendszert. A roma kulturális jegyek eredetiségét szeretném visszahozni a gyökerekhez nyúlva és a fertőzésektől megtisztítva. Fontosnak tartom, hogy a művész írja meg az országához szóló saját himnuszát. Felelősség a kép mondanivalója.

- Hogy lehet a rendszert összességében látni? (azonos című grafika – a szerk.)   

Tibi: Ez egy mese, amiben egy egzotikus arcú, kicsit görögös fiú jelenik meg. Újjal felfelé mutat és az ujj hegyéből egy rendszer vetül ki. Olyan, mintha a mátrixban megmondaná a tutit. A sztereotípiákat kívántam itt is újra írni, ezért nem egy vályogvető cigányt rajzoltam, hanem egy intellektuális roma figurát. Igen, lehet orvos, vagy tanár is egy cigány. A mese segítségével a sztereotip gondolkodást ki lehet oltani. A manualitás is jelen van, a kéz szerepe nekem fontos – a szellemi tőke mellett a fizikalitás értéke.

- Az „Erőviszonyok” című grafikában a ló és a férfi áll egymással szemben. Ki győz, és te kinek szurkolsz?

Tibi: Ezen sokat gondolkodtam, amikor a rajzot készítettem - egy állandó pulzálás volt bennem. A cigány király Bari Janó festő. Az ő manósága nekem túlmutat a földi jelenségen. A kettőjük kapcsolata szuggerálás, a ló emberi gesztusként teszi fel a lábait – ő is irányítani akarja az embert. Az alá-fölé rendeltség vitatémája az állat és az ember erőviszonyaiban egy állandó harc. Az ember a határokat súrolja, addig „nyüstöli”a lovat, amíg meg nem szelídíti azt. A lovak általában betörnek.

- Neked mi a ló?

Tibi: Szabadság, erő, lendület, nemesség.

- „Gondolataim” című grafikán az alak egy gömböt tart a kezében. Ez elgurul egyszer?

Tibi: Egy pillanat gondolatai jelennek meg gömb formájában, amik végig kísérik az ember életét és időnként kivetülnek.

- Az „Átjárhatóság” az „Erőviszonyok” folytatása? Ez az egyetlen grafikád, amiben megjelenik a piros szín. Miért?

Tibi: A ló mellett az oroszlán figura jelenik meg a keleti ijesztgető maskara formájában. A keleti filozófia misztériuma nekem tetszik: például a betegségek kezelése. Nem gyógyszerhez nyúlnak, hanem mélyen a pszichés-lelki problémák gyökerét gyógyítják meg. Mi romák Indiából jöttünk – bolyongunk, keringünk, nincs saját országunk. A keresgélés is a cigány identitás problémája, csak kicsi csírákban találjuk meg a kötődésünket. Milyen jó lenne, ha táplálkoznánk a keleti bölcseletből! A piros a keleti rajzok nyomatéka, hiszen piros pecséttel írnak alá.

- Neked mit jelent a piros? Közel áll hozzád?

Tibi: Inkább a kék áll hozzám közel, észrevettem, hogy mostanában mindig használom a képeimen. A piros az élethez, vérhez kötődik számomra.

- A szárnyak úgyis erősebbek, mint a rendszer, nem? („Rendszerbe zárva” című grafika – a szerk.)

Tibi: A szárny transzcendens, felülemelkedett gyógyító hatás, ami a tömbön kívül van, hiszen nem lehet bezárni. A társadalom kiszolgáltatottsága, a rossz figura uralma jégtömbbe börtönöz. Fontos, hogy jégtömb - tehát ezek nem állandó problémák. A jégtömb felolvad a nap hatására.

- A grafikák után kiszínesedtél. Pontosan milyen technikát használsz?   

Tibi: Ezt nehéz nekem is beazonosítani. Az ecset után festőkésekhez nyúltam. Spaklival dolgozom mozaikszerűen felhordva az anyagot. Következetes a spakli használatom, rendszerré áll össze a mozaik. Gyerekkoromban főleg vallásos témájú képeket másoltam. Egyetem után két évvel kezdtem el a hagyományos festészettől különböző módon alkotni.

- A „Jégbezárt angyal” a „Rendszerbe zárva” folytatása?

Tibi: Vagy egy új értelmezése. Kiemeltem egy jégbe zárt figurát – így politikamentes lett az értelmezés, sokkal inkább egyénibbé, személyesebbé válik a bezártság érzés. Ez egy érzékenységtréning, aminek most előhúzom a száját. Azt akarom, hogy megpuhuljon a keménysége. Akár Ádám is lehetne, tervezem, hogy megfestem Évát is mellé, amivel az ember romlottságát feszegetném. A rendszerbe zárt témából eljutunk a személyes mába. A bibliai téma pedig a múltba nyúlik vissza.

- Számodra mitől olvad fel a jég?

Tibi: A békésebb, harmonikusabb emberi egymáshoz viszonyulásoktól.

- Sokszor templomot rajzolsz, festesz.

Tibi: Nemrég keresztelkedtem meg egy bagolyirtáson a patakban. Azt hiszem tíz éves lehettem, amikor először találkoztam Istennel. Ha bármi rossz történt velem, akkor azt úgy könyveltem el, hogy: „Mert biztos így akartad és így volt jó Istenem.”

- Az emberek hogyan lehetnének szerinted jobbak?

Tibi: Önismerettel, amivel közelebb kerülhetünk Istenhez. Istent így megismerve tudunk jók lenni az emberekhez. Ha csak két ember kapcsolódik egymáshoz, kevésbé hoznak jó döntéseket és sokkal többet hibáznak, mivel a felettes én kívülálló szemszöge hiányzik.

- Mit vett el a roma származásod és mit adott hozzá az életedhez?

Tibi: ’Hál istennek nekem túl sok rossz tapasztalatom nincs, nem voltak nagy sérelmeim. Nem engedtek be csoportosan romaként diszkóba – ennyi. Folyamatos ajándék a romaság. Nem tudhatom mit fog még adni, de azt érzem, hogy picit kívülálló vagyok ebben az országban. Úgy értem, hogy az állami gondozásban magyarok neveltek, így magyar identitást kaptam. Én is cigány vagyok, de sztereotípiáktól mentesen objektíven vagyok képes vizsgálni a világot.

- Ha a többség tagja vagy, akkor észre se veszed, hogy a kisebbséget lekezeled. Ha viszont a kisebbség része vagy, akkor erősebb leszel az igazságtalanság miatt és hamarabb képes vagy felülről szemlélni a helyzetet.

Tibi: Igen, megoldásra sarkall.

- Mikor alakult a Magyarországi Roma Galéria Egyesület?

Tibi: Tíz éve Káli-Horváth Kálmán és Vári Zsolt kezdeményezésére. Alapításkor csak romák csatlakozhattak, most már romák és magyarok egyaránt. Nem az a fontos, hogy milyen származású az alkotó, hanem hogy ember isteni ajándékkal.

- Mit üzensz az árváknak és szüleiknek?

Tibi: Az árváknak, hogy bátran valósítsák meg a bennük élő mesét! A mese valóra váltja az álmokat. A szülőknek egy kitartó, következetesebb, fegyelmezettebb nevelést kívánok. Akkor bukhatnak el sorsok, ha nem vagyunk elég érzékenyek. Következetesség a szeretet és béke áramlása mellett.

Szerző: Bajnóczi Piroska - Pozitív Nap

Fotók: Balogh Tibor Facebook oldala