Hetven éves a világ egyik legismertebb könyve. A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry emlékművének is tekinthető.

“Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Hőse egészen apró, a történet mégis óriási siker lett: hetven évvel ezelőtt, 1943. április 6-án adták ki először A kis herceg című könyvet New Yorkban.

Antoine de Saint-Exupéry a szőke legényke világsikerét már nem érhette meg, mivel a megjelenés után egy évvel, 44 évesen elhunyt.


“- Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg – mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
- Minden bizonnyal – feleltem.
- Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.”

A számtalan kiemelt gondolatot tartalmazó százoldalas mű ma a legtöbbet eladott nem vallásos könyvek közé tartozik, 220 nyelvre és dialektusra fordították le. A több mint 80 millió kiadott példánnyal „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel. Az évforduló alkalmából ünnepi kiadásokkal emlékeznek a jubileumra az Egyesült Államokban, ahol a Reynal & Hitchcock kiadónál először jelent meg a mű, és Franciaországban, az 1900-ban született pilóta szülőhazájában, valamint a kanadai Montréalban is, ahol a szerző rendszeresen találkozott kiadójával, Bernard Valiquette-tel.

“Olyan titokzatos világ a könnyek országa.”

A kis herceg úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, amelynek embersége, tisztasága, szépsége sajnos már csak a költészetben létezik. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipici bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, és szívünkbe zárjuk az emberségében nagy kis herceget.

A történetet a kis hercegről, aki a rózsájával és három vulkánjával él bolygóján, nem kultuszkönyv, sok különböző olvasói csoport szívébe lopta be magát. A vékony, eredetileg gyermekkönyvnek gondolt alkotást különböző kultúrájú, vallású és eltérő környezetből származó kicsik és nagyok olvassák generációk óta. Az univerzális könyv időtlen nyelven tanítja a felnőtteket arra, hogyan nézzék gyermekszemmel a világot, a kicsiket pedig arra, hogyan értsék meg a felnőtteket. Emellett kritikusan szemléli a modern tömegtársadalom értékzavarát és olyan álomvilágot mutat be, amelyben az emberek a szívükkel látnak és cselekednek.

“– Megszelídíteni, azt jelenti: kapcsolatot teremteni.
– Kapcsolatot teremteni? – kérdezte a kis herceg.
– Úgy bizony – mondta a róka.
– Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a számodra.”
 
A mű az emberiesség és az érzékenység védőbeszéde. Saint-Exupéry humanista volt, életében többször szembenézett a halállal. A meseszerű bestseller ötlete is egy halál közeli élmény hatására született meg benne, amikor 1935-ben a Szaharában kellett kényszerleszállást végrehajtania. Több napot töltött el itt a pilóta, amikor a beduinok megmentették. A világszerte ismert, megrendítően szép mesét az író eredeti rajzai díszítik. 



Forrás: Cultura.hu