"- Jézus Mária...- ezt hangosan monda, s a szavak berontottak a szobába, amely hideggel és könyvekkel volt tele. Könyvek mindenütt! Minden falon zsúfolt, de makulátlan polcok sorakoztak. A falfestést szinte nem is lehetett látni.

Mindenféle stílusú és méretű betűk a fekete, piros, szürke, mindenféle színű könyvek gerincén. Ez volt az egyik legszebb dolog, amit Liesel Meminger valaha is látott. Ámulva elmosolyodott. Hogy ilyen szoba létezik!

Próbálta letörölni a mosolyt a karjával, de azonnal rájött, hogy hiába. A szoba egyenletesen zsugorodott, s a könyvtolvaj végül már megérinthette a polcokat, épp csak pár kis lépésre voltak tőle. Végighúzta kézfejét az első polcon, hallgatta körmeinek súrlódását, ahogy végigsiklottak a könyvgerinceken. 

Mintha egy hangszer szólalt volna meg, vagy mintha futó lépteket hallott volna. Mindkét kezét használta. Gyorsan. Egyik polc a másik után. És nevetett. Hangja szétterpeszkedett, magasan a torkában, és amikor végül abbahagyta, és csak állt a szoba közepén, hosszú perceken át hol a polcokat, hol az ujjait nézte. 

Hány könyvet érinthetett meg? Hányat érzett? Odament hozzájuk, és megismételte, de most sokkal lassabban, és a keze másik oldalával, érezve minden egyes könyv kis zökkenését a tenyerén. Olyan volt, mint valami varázslat, mint maga a szépség, mint egy csillár fénysugarai. 

Többször is majdnem kihúzott egy könyvet a helyéről, de nem merte megzavarni őket. Annyira tökéletesek voltak."

Pozitív Nap

Képek forrása: pinterest.com
Idézet forrása: Markus Zusak - A könyvtolvaj, Ulpius-ház könyvkiadó, 2010