Az elfogadás jegyében rendeztek divatbemutatót kicsit másképp, a Tóvendéglőben. Hogy miért is másképp?

Mert különleges, csupa szív modellek lepték el a kifutót, kerekes-székestül, kísérőstül, járókeretestül. A fellépők valamennyien fogyatékkal élők voltak, látás, hallás-, és mozgássérültek, és példát mutattak összefogásból, életvidámságból, és a lehetetlen leküzdéséből. Ezért történhetett meg, hogy sok szem bizony nem maradt szárazon…

Először is kellett egy ötletgazda. Ez volt Mák Dóri, aki a boltjában üldögélve egy szép napon arra gondolt, hogy tenni kéne valamit. Valamit, amivel segíteni tudna a fogyatékkal élőknek, hogy az emberek jobban elfogadják őket, megismerjék a problémáikat, ő pedig segíthessen megvalósítani az álmaikat.

Legyen szó egy lovaglóóráról, egy mozijegyről, vagy olyan apróságokról, amire mi nem is gondolnánk: nevezetesen a kerekesszék egyik kerekének cseréjéről, vagy egy kisebb összegre az elektromos kerekesszék megvásárlásához – ezt ugyanis nem támogatja a tb.

Aztán persze kellettek támogatók. Kilenc óra leforgása alatt, mintegy huszonhét ember állt az ügy mögé, köztük üzletvezetők, különböző szervezetek, nagyobb cégek, éttermek, majd a végleges támogatói lista 35 segítőt számlált. És kellett a Zonta Klub, akik farkasrészt vállaltak a munkából: szerveztek, intézkedtek, támogattak, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is megvalósulhasson a felejthetetlen este.

Róluk érdemes pár szóban megemlékezni: A nemzetközi Zonta klubot 1919-ben alapították Amerikában, mára 63 ország csatlakozott a hálózathoz, mintegy 30 ezer tagra duzzasztva a létszámot. Szombathely 1990 novemberében lépett be, s tűzte ki egyebek mellett azt a célt, hogy segítséget nyújtson a gyermekeknek, fiataloknak, legyenek fogyatékkal élők, vagy támogatásra szoruló tehetségek. Természetes volt hát, hogy ha valakik, akkor ők is csatlakoznak Mák Dóri ötletéhez, és közös erővel létrehozzák a divatbemutatót.

Már csak modellekre volt szükség, hisz nélkülük, ahogy mondani szokás, nem jöhetett volna létre az egész. Nem kellett sokáig keresgélni, tavaly már híre ment a kezdeményezésnek, örömmel szálltak be az Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központ tanulói, a Látássérültek szervezetének tagjai, illetve a Mozgáskorlátozottak Vas Megyei Szervezetének tagjai is, és vállalták, hogy bemutatják a ruhakölteményeket.

Fiúk, lányok, gyerekek, felnőttek, barátnők és családok vonultak két felvonásban a kifutón Czubor Zsuzsanna szombathelyi divattervező ruhakölteményeiben, a BW Store és a Cohen Fashion Company termékeiben, majd a harmadik körben a Mach egyedi táskáit, Szita Viola selyemkendőit, valamint a Glamur Bijou ékszereit viselték a fogyatékkal élő, súlyos betegséggel küzdő vidám modellek. Többen annyira élvezték a rivaldafényt, hogy többször is végigsétáltak, integettek, és fülig érő mosollyal jelezték, hogy a ma este igazán különleges...

Amíg pedig az öltözködés tartott, Hozleiter Fanni, Mosolyka gurult a színpadra és szórakoztatta a közönséget anekdotáival. „A kerekesszékkel a világ” szerzője azt vallja, hogy az élet citrom, de mi vagyunk a cukor, így egy kis vidámsággal, humorral, mosollyal képesek vagyunk belőle limonádét csavarni.

Ő már csak tudja, hogy kell ezt csinálni! No és azt is, hogy kell fittyet hányni a lehetetlenre! A kerekesszékestől-mindenestől összesen 153 kilós lány több tízezer emberbe ver lelket a blogjával, és azzal, hogy megosztja keserédes, sírós-nevetős mindennapjait a nagyközönséggel. Most sem volt ez másként, amikor gazdag humorral és öniróniával szőve elmesélte a sztorit, miként sikerült életében először metróra szállnia, vagy éppen kiszabadulni a mozgássérültek mellékhelyiségéből, ahova bizony sikerült beszorulnia…

Summa summárum, mindenki elképzelését felülmúlta, és nagyon-nagyon jól sikerült az újabb nap az elfogadás és az összefogás jegyében, immáron másodszor! Mák Dóri ígérete szerint pedig, jövőre szintén találkozunk! Úgy legyen!

Forrás: Nyugat.hu