A múlt heti híradások arról számoltak be, hogy megnyílt Finnországban a jövő iskolája. Az Espoo nevű kisvárosban egy építészeti remekmű, modern és fantasztikus funkciókkal ellátott iskolaépületbe járnak a gyerekek. A szép és modern környezet és oktatási eszközök az egyik eleme a jó iskolának. A kényelem egy másik szelete, a kényelmes ottlét még fontosabb, és ez nem pénz, vagy modernitás kérdése.

Az a legfontosabb, hogy önálló gondolkodó lényként tekintenek a diákokra és tanárokra egyaránt. Lehetőséget teremtve arra, hogy mindenki a számára legjobb és legkézenfekvőbb úton haladjanak előre a tanulók. Így nem meglepő, hogy a diákok egyénre szabott tanrend szerint tanulnak meg írni, olvasni, számolni.

Pozitív látásmódra ösztönzi az iskolába járó gyerekeket és oktatókat egyaránt. Nem a hiányosságokra hívják fel a figyelmet. A gyerekek közösségben, interakcióban, egymással beszélgetve alkotnak. Többek között felelősségre nevel.

Ha fontos lenne számunkra, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni, akkor nem a fegyelmezés, a rend megteremtése, a kettes sorban való masírozás, a kisiskolásoktól idegen halk és udvarias kommunikáció elsajátítására törekednénk... Nem kellene mindenkinek egyformán ilyennek vagy olyannak lennie, lehetne más, eltérő, egyéni megoldás. Ezáltal az egyéni utak lennének a közösség mozgató rugói.

Mindehhez persze szükséges a felsőoktatás megfelelő képzéseire és új alapokra. Öt éves egyetemi képzésen, igazi, éles rezidens képzésben sajátítják el a tanárok a gyakorlati ismereteket, ahol szabad kezet kapnak a módszerek és a lebonyolítás valamennyi részletében, amiért őket is gondolkodó lénynek tekintik. A tanárképzésen arra készítik fel a diákokat, hogy attól, hogy valaki húsz éve tanár és húsz éve ugyanazok a megoldások módszerek beváltak, attól nem biztos, hogy mindig ugyanaz a megoldás minden diáknál minden időben jó lehet. Állandó megújulásra készítik fel őket, és a diákokat is arra ösztönzik, hogy "formálják" a pedagógusokat, legyen valódi interakció közöttük, ahol a diák és tanár egyaránt tanulnak egymástól és egymásból.

Ha nálunk a legtöbb tanár elgondolkodna arról, vajon mit taníthat neki egy-egy csoport, osztály, mire hívhatja fel a figyelmét saját személyiségével, életútjával, vagy pedagógiai módszereivel kapcsolatban, bizonyára puhának bizonyulna.

A finn oktatási csoda veleje számomra a közösségi létben rejlik.  Senki sem telepszik rá a másikra, nincs erőszakolás, szabad, áramló levegő és gondolkodás van. Ahol kényelmesen lehet ülni és ahol szabadon lehet venni a levegőt. Ha nincs szorongatás, nincs levegő után kapkodás.

Mindamellett, hogy a jelenlegi állami oktatás nem épp ezt az utat választja, többek között a szülők döntése is. Ha mernénk egy kicsit szabadabban élni, nevelni, létezni, ha nem vélt vagy valós elvárásoknak és a rendnek akarnánk megfelelni, ha magunknak és családtagjainknak akarnánk kiegyensúlyozott boldog életet, és tudnánk emberileg egy kicsit nagyvonalúbbak lenni, akkor talán előbb utóbb társadalmi szinten is megjelenne a változás.
Így könnyen meglehet, hogy a gyermekeink előbb utóbb szeretnének iskolába járni.

Pozitív Nap - Vermes Nikolett

Forrás: Szülő.blog