A mi barátaink is ezt várják el tőlünk. Hogy ott legyünk, ha kell. És nem csak mi vagyunk ezzel így, hanem azok a kiemelkedően, méltán híres magyarok is, akiknek legendás barátságait gyűjtöttük most össze nektek. Ki így, ki úgy, ki ezért és ki valami másért, de szerette a barátját...
Batthyány Lajos és Liszt Ferenc
Liszt Ferenc Bécsből Pest felé tartva Pozsonyban időzött 1839 decemberében. Éppen ülésezett a Diéta, és itt ismerkedett meg Liszt Batthyány Lajossal és Széchenyi Istvánnal. A délceg termetű Batthyány december 18-án toppant be a szállásra, mert személyesen meg akart ismerkedni Liszttel. Magához is hívatta és két-három hét elteltével olyan szoros barátság alakult ki közöttük, hogy amikor Liszt Pestről hazafele készült, Batthyány nagyszabású táncestélyt rendezett a tiszteletére. Batthyány az ezt követő években részt vett Liszt valamennyi magyarországi koncertjén.
Jókai Mór és Petőfi Sándor
A két irodalmár 1841-ben ismerkedett össze, még az iskolapadban, ám 1847 novembere és 1848 között rövid ideig még közös szálláson is laktak. Jókai a Politikai divatok című regényébe Petőfit és Szendrey Júliát is beleírta álnéven, hiszen annyira megihlette az ifjú pár, hogy példaképként tekintett rájuk.
Ám ennek a kapcsolatnak csúnya összeveszés lett a vége. Barátságuk akkor romlott meg, mikor Jókai úgy döntött, feleségül veszi Laborfalvy Rózát. A fiatal Petőfi ellenezte Jókai választását, hiszen Róza nem csak 8 évvel idősebb volt Jókainál, de házasságon kívül született a leánya is. Petőfi arra az elhatározásra jutott, hogy elmondja Jókai családjának, mire készül barátja, a családja pedig ki is akarta érte tagadni a fiatal írót. Jókai ezért nagyon megharagudott Petőfire, innentől kezdve nem beszéltek egymással.
Mégis negyvennyolc dicsőségének és Petőfi emberi-költői nagyságának emlékét senki sem szolgálta olyan erővel később, mint Jókai. Amikor elérkezett a '68-as kiegyezés, amelyet Jókai bár kesernyés kritikával, de mégis elfogadott, akkor már maga is alig-alig emlékezett arra az ellentétre, amely 1848 szeptembere után elválasztotta Petőfitől. Jókai élete végéig történelmi feladatának tudta Petőfinek és a forradalomnak az emlékét ébren tartani. Így írói léte is elválaszthatatlan Petőfitől és a forradalomtól.
Munkácsy Mihály és Paál László
1862-ben Paál László Aradon tartózkodott, mint egy idősebb festő, Szamossy tanítványa. A fiatal festővel, Munkácsy Mihállyal Paál barátai révén kerül össze, s a tehetségét már ekkor elismerte. Munkácsy ez időben apró genre-képeket festett, ezekből pedig épp, hogy meg tudott élni. Így ír erről az időszakról: „ a hosszú téli estéken négytől hétig egyszer az egyik, másszor a másik pajtásnál találkoztunk. A három méteres kis szobában öten, hatan is voltunk, hogy együtt dolgozzunk. A nagy füstfelhőkben micsoda boldog és gondtalan órákat töltöttünk mi el. Kezdtük a tanulással, végeztük a testgyakorlással vagy másfajta csintalankondással..”
Munkácsy és Paál esetében például elmondható, hogy tájképfestészetük egyértelmű rokonságot mutat, és barátságuk jelentős szerepet játszott abban, hogy együtt fedeztek fel bizonyos inspiráló erőket, például a holland tájat és festészetet vagy éppen Barbizont. Bizonyos, hogy ezeket megvitatták, hogy lelkesítették és vezették egymást- vélekedik erről Veszprémi Nóra művészettörténész.
Bartók Béla és Kodály Zoltán
Bartók és Kodály kapcsolata, a nézetkülönbségek ellenére is, a XX. század nagy és szeplőtelen művészbarátsága volt. Nem volt benne önös motiváció: azért kötötték, hogy segítsék a zene ügyét Magyarországon, és szolgálják a magyar zene nemzetközi elfogadtatását világszerte. Ahhoz az eszméhez, melyre fiatalságukban életüket tették, hívek maradtak mindhalálig. Egyikük életrajza sem lehet teljes a másikuk biográfiája nélkül, mint ahogy a XX. századi magyar zene története is csonka lenne kettejük barátságának, közös terveinek és eredményeinek, az egymásért való bátor kiállás története nélkül- olvashatjuk Bónis Ferenc értekezésében.
Széchenyi István és Wesselényi Miklós
Megható szép az a barátság, mely az ifjú Széchenyi és az ifjú Wesselényi közt az első találkozáson szövődött s mely, bár a politikában útjaik később szétváltak, a sírig megmaradott az eszményi barátság tisztaságában. Széchenyi tudvalevően 1820-ban, Debrecenben találkozott először az akkor 24 éves Wesselényivel. Lovaglás, vadászat s egyéb mulatságok örömei közt teltek a debreceni napok, de a felszínesnek látszó mulatságoknak tartalma volt: két nagy, nemes, a haza sorsán töprenkedő lélek szent frigye, mely itt köttetek meg.
Wesselényi lángoló hazaszeretete, magasztos felfogása és az a bizonyos varázs, melyet annyi emberre gyakorolt, s csakhamar „a legőszintébb barátság és leggyengédebb méltánylat” köti egybe létüket- vélekedik erről Benedek Elek.
Nos, te ott vagy a polcon? Készen állsz, hogy elővegyenek, ha kell?
Témába vág: Legendás magyar szerelmek
Szilágyi-Sándor Erika/ Pozitív Nap