Imádják a nők, és bolondnak nézik a férfiak. Legújabb könyvében az egész világ pusztulását a férfiak nyakába varrja, de hogy megúszhatjuk, az szerinte a nőknek lesz köszönhető. Az ezoterikus részlegre polcolt, sikerlistákat rengető könyvei inkább spirituális esszék, mint bevált receptek a boldog élethez, a rajongótábora mégis egyre duzzad.
Fotó: Üveges Zsolt Ha irodalmi figura lenne, Svejknek hívnák. Amikor 1956-ban hat lövéssel bevitték a IX. kerületi István kórházba, hangosan felolvasta a derék katona történetét, körberöhögték a mészárszékké változott kórteremben, mellette karok, lábak, és emberek hullottak.
"1936 december 1-én születtem, kisfiú voltam, amikor kitört a világháború, amikor porrá égett Magyarország, és az eleven pokol dúlt" – élő egyenes adásban hallotta például Hitlert és Mussolinit is, "már gyerekfejjel tudtam, hogy nem normális világba csöppentem bele. Ez a tudásom nem múlt el. Nem változott semmi, az egyik válságból a másikba menekül a világ, csak a maszkok és az izmusok változnak" – így felelt arra a kérdésre, hogy mennyire érinti meg a mai politika, és hogyan tud folyton folyvást csak a szeretetről beszélni a korántsem olyan boldog, magyar valóságban. "Az én országom nem evilágból való – ez a jézusi mondat, amit már gyerekként tudtam, és hozzám legközelebb áll."
Müller Péter pár nap múlva lesz 77 éves, ám saját bevallása szerint egy 40-50 éves férfi életét éli. Ha kiszámoljuk, nem is téved sokat: '56-ban 20 évesen lőtték meg, a halálközeli élményt úgy élte meg, mint újjászületést. De a második halál nem lesz ilyen könnyű, mondja, nehezen fog megbirkózni az öregedéssel, pedig kinézetre sem hetvenes, inkább egy nyugati jólétben markánsodó férfihez hasonlít. De a dedikálás közben már remeg a keze.
Október közepén jelent meg legutóbbi műve. A
Férfiélet, női sors című könyv szerinte inkább irodalmi esszégyűjtemény, mégis az ezoterikus részlegen található. Jobb, ha ezt nem tudják a könyvesboltban, mert akkor átkerül arra a polcra, amihez hozzá sem nyúlnának az olvasók. Ők pedig nagyon sokan vannak: a Facebookon fél éve menedzselt rajongói oldalát tegnap még 147 ezren "kedvelték", ma már 148 ezren, holnaputánra eléri a 150 ezret...
Több fronton szerencsés: "íróként én annyi áradó szeretet és elfogadást kapok, ami itthon keveseknek adatott meg. Néha nehéz ennek megfelelni."
A Madách Színháznak 1955 óta állandó tagja, irodalmi tevékenysége nem válik el a spirituálistól. Ő ez utóbbit kontár papi tevékenységnek is titulálja. Sokszor használják pszichológusként a rajongó lányok, feleségek és idős asszonyok. Fogékonyak a mondanivalójára, pedig nem könnyíti meg a helyzetüket, még ha nagyon hízelgő is, ahogy ír róluk: nőpárti, és önostorozó, magára veszi a patriarchális társadalom összes bűnét, miközben csitítja a gyengébb nemet, és arra buzdít, hogy legyenek erősek.
Ha érdekel a teljes interjú, akkor olvass tovább a
hvg.hu oldalon.
Forrás: (Szerző: Lukács Andrea: HVG) - Pozitív Nap