Négy különböző ember és egy szenvedély. Ez a kemény rock banda a Macbeth Agency. Az együttes dobosa Polus Attila „Atyó” mesél a csapatról és a zene erejéről.
P.N.:Mikor alakult a zenekar?
P.A.:A banda valamikor 2010 Novemberében alakult meg. Akkor én még nem voltam benne, más tagokkal alapították. Néhányan később kiváltak, a maguk útját akarták járni. Nem is igazán tudtak túl gyakran próbálni, ezért nem érezték úgy, hogy lenne értelme maradni.
P.N.:Te hogy kerültél a bandába?
P.A.:Az akkori dobosukkal problémájuk volt. Nem igazán volt megbízható, nem is gyakorolt így más embert kerestek a helyére, és az egyik barátomon keresztül találtak meg engem. Megkérdezték, hogy érdekel-e a dolog. Én meg rábólintottam.
P.N.:Nehezen ment a beilleszkedés?
P.A.:Annyira nem. Próba előtt elmentem a tagokkal biliárdozni, ismerkedés címszó alatt. Jó fejek voltam, gondoltam baj nem lehet. Ezek után együtt zenéltünk, hogy megnézzük működik-e a dolog, és úgy tűnt igen. Persze a zenei stílusban voltak vitáink, de sikerült megegyezni, hogy olyan számokat játszunk, ami mind a négyünknek tetszik.
P.N.:Mióta létezik az együttes végleges felállása?
P.A.:2012 októbere óta. Kiss Ferenc „Ferdzsó” szólógitárossal, Szekrényes Dániel „Szeki” ritmikus gitár, énekessel, és Péter Tamás „Motyesz” basszus gitárossal együtt mi négyen alkotjuk a csapatot.
P.N.:Mi volt az eddigi legnagyobb sikeretek?
P.A.:Szerintem már az is nagy siker hogy négy teljesen eltérő ember összejön és képesek összhangban együtt zenélni. De az egyik legmaradandóbb sikerünk talán a legutóbbi koncertünkön volt. Mi olyan ötven emberre számítottunk, a végén pedig több mint száz húszan tomboltak ott velünk. Rokonok, barátok és ismeretlenek csápoltak. Nagyszerű érzés volt. Milyen visszajelzések érkeztek a koncert után? Rengetegen jöttek oda gratulálni, és biztattak minket a folytatásra.
P.N.:Közben ugye történt egy névváltoztatás is?
P.A.:Sajnos igen. A koncert után derült ki hogy a csapat akkori nevét már használta egy másik szintén rock banda, így meg kellett változtatni. Sokat törtük a fejünket és viccből Shakespeare műveket mondtunk be ötletnek, végül ez tetszett meg nekünk. Az agency pedig csak úgy jött.
P.N.:Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
P.A.:A vér szerinti szüleim meghaltak, ezért 11 éves koromban örökbe fogadtak. Kicsit nehezen ment az összeszokás. Akkoriban kezdtem el minidig ütögetni valamit, de nem zajongtam, hanem ritmusra. Az otthoniak azt mondták menjek le egy dobtanárhoz. Abban az időben a sulis teljesítményem nem volt a legjobb, és nem tudtam volna mindkettőre koncentrálni így a dobtanárról lemondtam.
P.N.:Aztán mégis visszatért az életedbe.
P.A.:Így van. Valamikor a 8. osztály környékén. Egy barátom mutatott nekem Slipknot, LIMP bizkit és Metallicát, szóval igazi zúzós számokat és azt mondtam, igen ez kell nekem! Utána kezdtem el magamtól tanulni dobolni, internetről és hallás után a kedvenc számaimból. Ennek már 7-8 éve. Egyetlen gyengéje van ennek, nem tudok dobkottát olvasni, de nem is igazán zavar a dolog.
P.N.:Honnan meríted ezt a hatalmas energiát a zenéléshez?
P.A.:Nem tudom. Talán köze van hozzá a szülőanyámnak. Egész kiskoromban azt mondogatta, hogy soha semmire nem fogom vinni az életben, és ez belém ivódott. Ennek ellenére nagyon szerettem. Később az új családom, akiket ma már az igazi családomnak tekintek, mindig hittek bennem és támogattak. Bizonyítani akarok magamnak és nekik, hogy igenis viszem valamire az életben.
P.N.:Mik az együttes tervei a jövőre nézve?
P.A.:Több saját számot akarunk írni, mert most csak három sajáttal rendelkezünk a többi mind feldolgozás. Ezen kívül tervezzük a következő koncertünket pár hónapon belül. De a legjobban az A38 koncerthajó tehetségkutatójára készülünk, amit a nyáron rendeznek meg.
P.N.:Ezen a pályán képzeled el az életed?
P.A.:Semmi sincs kizárva. Egyenlőre az a cél hogy a diplomát megszerezzem és utána katonai pályára lépjek. Ez régi nagy vágyam. Ettől függetlenül szeretnék a zenével is foglalkozni, ha megoldható, megpróbálom ezt a kettőt egyensúlyban tartani.
Szerző: Horváth Gábor - Pozitív Nap