Újabb példát láthatunk rá, hogy egy kitartó ember igen is elérheti az álmait. A 21 éves Sasvári Viven (művésznevén Vivien Holloway) kemény munkával megvalósította sajátját: május végén jelenik meg első könyve a Pokoli Szolgálat. Ezzel kapcsolatban kérdeztük az ifjú írónőt.

P.N.: Mikor kezdtél el írni? Hogyan jött ez az egész?

S.V.:Tíz éves korom körül, kezdődött. Az egyik kedvenc sorozatomnak nem tetszett a vége, és úgy gondoltam, majd én megírom, hogyan is lenne jó. Eleinte füzetbe, majd később egy nagyon rozoga számítógépen írtam be ezeket az irományaimat. A saját ötletek nem sokra rá, olyan tizenegy-két éves korom körül jöttek. Ekkor a stílusomat főként még az befolyásolta, hogy aktuálisan milyen könyveket olvastam, milyen sorozatokat néztem.


P.N.: Ezeket meg is mutattad valakinek?

S.V.: Igen, leginkább az osztálytársaimnak, nekik tetszett. Persze akkor még szörnyen gyerekesen írtam, mint minden kiskamasz. Vicces ezeket a régi írásokat mai fejjel visszanézni. Később már apukámnak is megmutattam a próbálkozásaimat, ő pedig kellő beleéléssel fogadta őket.

P.N.:Ők biztattak a folytatásra?

S.V.:Igazából így konkrétan nem biztatott senki. Az írás egyszerűen az életem része, ha akarnám, se tudnám abbahagyni (nevet). Igazából akkoriban még nem kaptam, és nem is nagyon kerestem a visszajelzéseket, ráadásul akkor még se gépem, se blogom nem volt, ahová feltegyem őket. Csakis a magam szórakoztatására csináltam, mert jó érzés volt, mert feltöltött és kikapcsolt.

P.N.:Hogyan fejlesztetted magad?

S.V.:Leginkább sok olvasással és még több írással. Eleinte az írásaim hasonlítottak a kedvenc íróim stílusára, de később már elkezdett kialakulni a saját technikám.
 
P.N.:Olvastál szakirodalmat az írásról?

S.V.:Megvallom őszintén, nem szeretem az ilyen szakirodalmakat. Nem azt mondom, hogy haszontalanok, mert arra mindenképp jók, hogy megtanuld belőlük, hogy építs fel szilárdan egy történetvázat, a cselekményszálak és a karakterek kidolgozását. De szerintem, ha az ember sokat olvas, és megvan hozzá az affinitása, ösztönösen ráérez, hogyan kell hangulatot teremteni.

P.N.:Most fogják kiadni az első könyvedet. Mióta próbálkoztál könyvkiadással?

S.V.:Elég régóta, nagyjából tizenhat éves koromban kezdtem el kiadókat felkeresni. Ez elég komplikált dolog, a kiadók ugyanis nem szívesen kockáztatnak egy friss, névtelen szerzővel, mert félnek a bukástól. A legtöbben csillagászati összegért cserébe hajlandóak kiadni az újoncok könyveit. Sokszor az ember hiába küld be kéziratot, nem érkezik visszajelzés. Feladni azonban nem szabad. Nekem is szerencsém volt az Aba kiadóval.

P.N.:Miről is fog szólni a könyv?

S.V.:Ez a Pokolháború trilógia első kötete, ami Pokoli szolgálat címen fog megjelenni május 31-én. A főhőse Lilian, egy lélektolvaj, aki egy szerződés miatt kerül Lucifer szolgálatába. A feladata hogy begyűjtse az emberek lelkét és magával vigye a Pokolba. Innen indulunk. Aztán persze jönnek a konfliktusok.

P.N.:Izgalmasnak hangzik.

S.V.:Remélem, hogy annak fogják találni.

P.N.:Mik lesznek a további tervek, ha végeztél ezzel a trilógiával?

S.V.:Nemrég belekezdtem valami teljesen újba, de annyi ötletem van már hozzá, hogy valószínűleg ez is egy sorozat lesz. Remélem, sikerül vele olyasmit alkotni, amiről ilyen tálalásban még nem írtak. A Pokolháború trilógia oldalán kicsit belepillanthattok ebbe is. Eddig pozitív visszajelzéseket kaptam róla.


P.N.:Az írás mellett vannak más tervek is a jövőben?

S.V.:Mindenképpen. Sajnos úgy tapasztalom, hogy idehaza az írásból nem könnyű megélni. Nem lehetetlen, viszont nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy első könyves íróként majd horribilis összegeket akasztok le. „Ha nagy leszek”, szeretnék majd könyvkiadóban dolgozni, mint szerkesztő, lektor, korrektor. Mostanában végeztem egy – szintén a Könyvhétre megjelenő – ifjúsági regény előszerkesztését. Nagyon élveztem, és szeretnék a jövőben is ezzel foglalkozni.

P.N.:Végül, mit tanácsolnál az ifjú íróknak?

S.V.:Olvassatok, írjatok, amennyit csak tudtok. Csak így lehet fejlődni. A különböző műfajú könyvek segítenek eligazodni abban, mit is szeretnétek egészen pontosan, fejlesztik a szókincset, a mondat alkotás készségét, a hangulatteremtést. Idő kell, míg kialakul a saját stílusotok, ez nem megy egyik napról a másikra. Ezért is kell sokat írni, gyakorolni, mert így magatokon is észre fogjátok venni az eredményét.



Szerző: Horváth Gábor - Pozitív Nap