Ezen a reggelen történt meg másodszor az is, hogy Sophia Loren elvetélt. A színésznő ikonikus alakká nőtte ki magát, filmszerepei folyamatosan követték egymást, magánéletébe azonban kevesen láttak bele. Mármint úgy igazán.

A tehetsége viszont nyilvánvaló és vitathatatlan volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy producer, rendező szavai: "Magában olyan nedvek áramlanak, amelyek segítségével mindenhová eljuthat, ahová akar. Messzire kerülje el a színiiskolákat. Nehogy leckéket vegyen: maga önmagától fog tanulni". 

Sophia Loren, a leghíresebb olasz színésznő, akit 1990-ben, az életművéért odaítélt Oscar-díj átadásakor a "filmvilág egyik legnagyobb kincsének" nyilvánítottak. Egy őt ábrázoló köztéri szoborhoz nem járult hozzá, azért nevét két utca is viseli: Torontóban és Jesolóban. 

Sofia Villani Scicolone törvénytelen gyermekként Rómában született és Nápoly szegénynegyedében nőtt fel. A gyufaszálnak csúfolt kislányból tizenöt éves korára hosszú lábú, dúskeblű bakfis lett, aki egy szépségversenyen nyert vonatjeggyel utazott Rómába. Így kezdődött minden...

Házas férfit szeretett, kettejük között pedig szikrázott a szerelem. A díva egész életében Carlo Ponti párja volt, akihez 1957-ben Mexikóban ment feleségül. A korábban családos producer válását azonban Olaszországban nem ismerték el és bigámiával vádolták, ezért sokáig külföldön éltek. Két fiuk közül az egyik rendező, a másik zenész lett, aki tíz éve Budapesten tartotta egyházi esküvőjét Mészáros Andrea magyar hegedűművésszel.

Sophia elismert, gyönyörű, és végtelenül tehetséges, így bizton állíthatjuk: ő olyan ember, akitől érdemes tanulni.

"Ha anya vagy, gondolatban sosem vagy egyedül. Kapcsolatban állsz gyermekeddel és mindazokkal, akik érintik életeteket."

"Soha nem próbáltam meg kirekeszteni a múlt emlékeit, bár néhány egyenesen fájdalmas. Nem értem az olyan embereket, akik elbújnak a múltjuk elől. Minden, amit átélsz, segít azzá a személlyé válni, aki most vagy."

"Jobb felfedezni az életet és hibázni, mint biztonságban élni. Egy-egy hiba, amit elkövetünk, az ár, amit megfizetünk-egy teljes életért."

"A női ruhának olyannak kell lennie, mint egy drótkerítésnek: anélkül tölti be szerepét, hogy akadályozná az átlátást."

"Nincs mit szégyellnem a testemen. Az öregedés a világ legtermészetesebb dolga, és az idő múlása korántsem azt jelenti, hogy megcsúnyul, gusztustalanná, netán ízléstelenné válik az ember. Színésznő vagyok, mindig is rendkívül sokat számított az életemben a külső. Ez most sincs másként."

"Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért."

"Szexszimbólummá nem válik valaki, erre születni kell. És ha megvan benned az a bizonyos plusz, mindegy, hogy 20 vagy 100 éves vagy!"

"Nem, soha többé. Lehetetlen, hogy rajta kívül bárki mást szeress."

"A szépség nem is fontos, inkább érdekesnek kell lenned, olyannak, aki különbözik a többiektől. Máskülönben csak belibbensz, gyönyörű vagy, és nincs más benned. Én nem voltam soha szép, nem voltam olyan babás, sőt sokáig nem kaptam munkát, mert nem tartottak fotogénnek. Azt gondolták, hogy túl széles a szám, az orrom túl nagy, és a fogsorom nem szabályos. Túl macerás lett volna változtatni, szóval azt mondtam magamban, vissza kell mennem a szülővárosomba, mert én bizony nem szabatom át az arcomat."

"Szeretem magam a ráncokkal, a narancsbőrrel, és a szerencsére nem túl sok felesleggel együtt."

"Soha nem voltam szép, máig félénk vagyok, amikor a közönség elé kell lépnem."

"Nem lettem egy picivel sem szebb, csak megtanultak bánni a megjelenésemmel."


Szilágyi-S. Erika/ Pozitív Nap