A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz. István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó Géza fejedelem fia, a honfoglalást (896) vezető Árpád fejedelem ükunokája.
E korszak a kereszténység európai kiterjesztésének évszázada volt. A bizánci egyház térítői már a 9. század második felében megjelentek a térségben, a római egyház a 10. század során térítette meg a Kárpát-medencétől északra élő népeket. Történelmi párhuzam nélkül is igaz a kijelentés: az új évezred küszöbén Magyarország csatlakozott Európához.
"Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség."
/Szent István intelmei fiához, Imréhez/
István uralkodása idején augusztus 15-én, Nagyboldog-asszony napján hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot. Ekkor tartották az un. törvénynapokat. (Misztikus egybeesés, hogy István éppen ezen a napon halt meg 1038-ban.)
Később Szent László király hozott döntést az ünnepnappal kapcsolatban: áttették
augusztus 20-ra, mert 1083-ban e napon avatták szentté I. István relikviáit a
fehérvári bazilikában.
A történelem során már Nagy Lajos uralkodásától kezdve augusztus 20. egyházi
ünnepként maradt a köztudatban.
1686-ban XI. Ince pápa elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján évente emlékezzék meg az egész katolikus világ Szent István ünnepéről - az egyház augusztus 16-án tartotta az ünnepséget.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s a Szent
István-nap is kimaradt, de Mária Terézia mégis elrendelte a megtartását, sőt,
azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette! 1771-ben ő volt az aki
elhozatta Bécsbe, majd Budára a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben
vittek végig a városon augusztus 20-án.
Az 1848-as szabadságharc után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti
ünnepet. Ezt követően először 1860-ban ünnepelhették meg ezt a napot, amely
országszerte nemzeti tüntetéssé fajult.
A kiegyezést követően teljes mértékben visszanyerte méltóságát az ünnep: 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította. A két világháború között mindez kiegészült a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállításának össznemzeti célkitűzésére való folyamatos emlékeztetéssel.
"Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő."
/Szent István/
Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt. Majd ezt eltörölték, de az egyházi ünnepek sorában még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható. Azonban teljes megszüntetését sem tartották követendő célnak ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, de tartalmilag megújították.
Szent István ősi ünnepéből az "új kenyér ünnepe" lett, majd az új
alkotmányt, mint új szocialista államalapítást, 1949. augusztus 20-ra
időzítették. Ettől fogva 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány
napjaként ünnepeltük.
A rendszerváltozás óta, 1989-től ismét a régi tradíciók szerint rendezik meg a
Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi újjászületése csak 1991-ben
történt meg.
Az első szabad választásokon létrejött Magyar Országgyűlés 1991. március 5-i
döntése Szent István napját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének
nyilvánította.
Pozitív Nap - Vermes Nikolett
Nyitókép: Andreas Metz
