A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet hozzá, mélyre vezet a lelki valóság tartalmaiban, legyen szó szeretetről és gyűlöletről, a fent emlegetett életről és halálról, jóról és rosszról, küzdelemről.

/Vekerdy Tamás/

Ugye ráérsz 10 percre, hogy feltöltsd lelkedet és szívedet? Igen? Akkor ez most neked szól:

Benedek Elek, a nagy mesemondó

Mindig fontosnak tartotta, hogy magyar népmesét adjanak a gyermekek kezébe, mert a mese a nép lelkét, örömét, bánatát, mindennapjait tárja a gyermekek elé. A gyermekirodalom művelése számára misszió volt. Ő volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, mint országgyűlési képviselő is.

1859. szeptember 30-án született Kisbaconban, itt kezdte meg diákéveit is, amelyek mély nyomot hagytak benne. Érettségi után, 1877 és 1881 között a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult magyar-német szakon: tanárnak készült, de író szeretett volna lenni, így végül úgy döntött, nem szerez diplomát. Újságíróként helyezkedett el, élete végéig több lapnak írt, többek között a Budapesti Hírlapnak, az Ország Világnak, Az Én Újságomnak és a Jó pajtásnak. Belekóstol a politikába is, országgyűlési képviselő lesz.



1894 és 1896 között jelent meg monumentális mesegyűjteménye, a Magyar mese és mondavilág öt kötete. Ameddig tudott, dolgozott; 1929. augusztus 17-én, levélírás közben hunyt el, agyvérzésben. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: "Fő, hogy dolgozzanak".


Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásai (Ezüst Mesekönyv; Arany Mesekönyv) főként az Az Ezeregyéjszaka meséi és a Grimm fivérek meséinek átiratai: tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak; sőt, ma is ő a gyerekek és felnőttek kedvenc mesemondója.

Legyünk büszkék rá, hogy ma őt ünnepelhetjük, olvassunk mesét, élvezzük a magyar nyelv szépségeit!



Pozitív Nap