A barátság az egyik legszebb emberi kapcsolat az életben, és tapasztalatok szerint akkor a legszorosabb, ha gyermekkorban köttetik meg. A legőszintébb, legkíváncsibb időszakban, amikor feltétel nélkül bízunk, szeretünk, játszunk, vele, a társsal, a támasszal, a baráttal. Ha szerencsénk van, ezek a kapcsolatok addig tartanak, ameddig lélegzünk és élünk - az örökkévalóságban gyökereznek, az időben, amelynek nagyon sokára lesz lesz vége.
Nem azt mondjuk, hogy felnőttként nem köthetünk életre szóló barátságokat, csak azt, hogy vannak dolgok, amik csak a gyermekkori barátokra jellemzőek, és amiket csak ők érthetnek/élhetnek meg.
1. Megtanítják egymásnak, mit jelent a bizalom.
Felnőttként már nem olyan könnyű megbízni valakiben; a szűrőnk, amelynek segítségével megítéljük az embereket és közel engedjük őket magunkhoz, az idők során nagyon szigorúvá válik. Gyerekként azonban még hihetetlenül nyitottak vagyunk a világ felé: egy jó időben megismert, kitartó barát képes lehet arra, hogy megtanítson minket hinni, hogy megtanítson arra, igenis van valaki, akire mindig számíthatunk.
2. Ismerik egymás gyengéit és erősségeit.
A gyerekkori barátok tudják, hogyan működik a másik, mint egy térképen, úgy képesek eligazodni rajtuk. Ha valamiben nem túl járatosak, felvilágosítják egymást, és nem használják ki a másik gyenge pontjait. Dicsérnek, bátorítanak, és igyekeznek szilárdabbá tenni a másik önbizalmát azáltal, hogy kiemelik előnyös tulajdonságaikat, képességeiket. Már-már azt mondhatjuk: jobban ismerik egymást, mint saját magunkat.
3. Képesek megleckéztetni, megviccelni a másikat úgy, hogy ne legyen belőle sértődés.
Egy igazi, múltban gyökerező barátságnál nem akadály, hogy néha-néha elsüssenek egy poént a másik rovására. Annyira rá vannak hangolódva a barátjukra, hogy pontosan érzik, meddig mehetnek el, mi az a határ, amit már nem szabad átlépniük. Tudják, hogy egy kedvesen cinikus, vagy éppen incselkedően humoros megjegyzés csak felpezsdíti a kapcsolatukat, és alkalmat ad egy jó nevetésre, játékos csatározásra.
4. Őszinték egymással.
A régi barátok viszonya olyan mély, hogy a gyermekkor természetes őszinteségét még felnőtt fejjel is megőrzi a kötelék, ami köztük van. Nincs sértődés abból, ha megmondják egymásnak, ez a szoknya vagy nadrág nem áll olyan jól, mint a másik. Meghallgatják a másik kritikáját, figyelnek rá, és ha kell, tanulnak belőle. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy irigység nélkül örülnek a másik sikereinek, és képesek őszintén gratulálni, örülni, ünnepelni. Olyanok ők egymásnak, mint két odaadó édesanya, akik egyszerűvé teszik a legbonyolultabb dolgokat is.
5. Képesek a megbocsátásra.
Ha a barátok igazán kedvelik egymást, akkor helyén tudják kezelni a veszekedéseket, kisebb vitákat, összezördüléseket. Az alatt a hosszú idő alatt, amit egymás mellett töltenek, bizonyára mindegyikből van elég - ők mégis tisztában vannak vele, hogy nem szabad a végtelen harag és sértettség hibájába esni. Dühösnek lenni sokkal könnyebb, mint megbocsátani; éppen ezért annak, aki mélyen érez a másik iránt, képesnek kell lennie rá.
6. Ott vannak, ha szükség van rájuk.
Gyermekkorunkban a rengeteg együtt töltött idő, a sok közös játék miatt megszoktuk, hogy a legjobb mindig ott van mellettünk. Lehet, hogy később már nem találkoztunk annyit, mert más iskolába kerültünk, elköltöztünk, szétszéledtünk, a bizonyosság azonban, hogy a barátunk mellettünk áll (ha csak átvitt értelemben is), soha nem gyengül. Az igazi legjobb barátoknak csak szólniuk kell, és a másik már repül is, hiszen mindketten tudják, mennyire fontos az ember számára a támasz.
7. Rengeteg közös emlékük van.
Bár felnőttként is megvan a lehetőség, hogy barátokat szerezzünk, ők soha nem fognak tudni osztozni velünk a gyermek-, vagy legalábbis a fiatalkori emlékekben. A lurkóként szerzett közös tapasztalatok valahogy minden kapcsolatot kibélelnek, ismerőssé, otthonossá tesznek, összekötnek minket azzal, akivel átéltük őket. Nosztalgiázás közben együtt nevethetünk azokon a csínyeken, amiket az udvaron követtünk el; együtt szégyellhetjük magunkat, mennyit futottunk egy fiú, vagy éppen egy lány után, aki nagyon tetszett nekünk. De eszünkbe juthat annak a finom nyalókának az íze, amit egy meleg, nyári délutánon szopogattunk, vagy egy vicc, ami csak akkor és csak nekünk volt humoros.
8. Képesek kimozdítani minket a komfortzónánkból.
Bár a legjobb barátok alapvetően semmit sem akarnak rákényszeríteni a másikra, könnyebben elfogadják egymástól az új dolgokat, a kihívásokat, az ismeretlen megismerésének vágyát. A gyermekkorban felépített bizalom sokat segít abban, hogy képesek legyenek meglepni és ösztönözni egymást. Ha az egyik kitalálja, hogy próbálják ki azt a félelmetesnek tűnő csúszdát a strandon, vagy ez egyszer egyenek másféle hamburgert, akkor a másik előbb-utóbb, de belemegy.
9. Együtt mentek/mennek át az élet nagy dolgain.
Csak azok a barátok mondhatják el magukról, hogy együtt élték át a mindennapok újdonságait, együtt fedezték fel az ismeretlent, akik gyerekkorukban kerültek össze. Ők tulajdonképpen együtt nőttek fel, közösek voltak az "elsők", vagy ha mégsem, azonnal megosztották egymással a tapasztalatokat. Tudják, hogy ez a fajta mély közösség-érzés mással soha nem működhetne.
Pozitív Nap
Forrás: huffingtonpost.com/Pozitív Nap