Október felét tapossuk és már a legtöbbünk kuckójában
melegek a radiátorok, ami óhatatlanul annyit jelent, hogy kint nagyon hideg van.
Reggel, amikor felkelünk nem süt a hasunkra a nap és még a laminált padlón sem
süt, igazából sehová nem süt már az az égi test, amihez olyan sokat énekeltük,
hogy ha nem süt fel, akkor megfagynak a nem létező libáink. Tehát szürke,
ködös, esős időre ébredünk mostanában és ezt már lefekvéskor is nagyon jól
tudjuk.
Talán emiatt van, hogy kissé másként kezdjük a napunkat egy hidegebb
időszakban, mint a meleg nyári napokon.
Ilyen egy hamisítatlan őszi-téli ébredés:
Édes álmunkból az ébresztő funkció háborús riadói hangot meghazudtoló hangja ver fel. Szerencsénk van, mert okos telefonunk van és egy-két szundit beállítottunk elalvás előtt, ezért nyugodt lelkiismerettel nyomogatjuk a hideg telefonkijelzőt, hogy hagyja már abba a rikácsolást sokadjára is. Minden oké, a szemünk már nem csak résnyire van nyitva és talán sikerült is hasról hátra fordulni.
Ez a szösszenetnyi cselekmény pontosan arra volt elég, hogy a vérnyomásunk szintjét felvigye és kissé idegesen kelljen megtennünk azt a bizonyos első felülést.
Mindannyian jól tudjuk, hogy akkor leszünk igazán a nap császárai, ha elszántan
kipattanunk a pihe puha paplan alól. Igen, mekkora királyok vagyunk, gondoljuk
magunkban miközben az ágy szélén ülünk és nézünk magunk elé az elhasznált
levegővel telt szobában, ahol ráadásul sötét van. Ekkor rászánjuk magunkat és
felkapcsoljuk Edison legtöbb hasznot hozó találmányát.
De azt valamiért mindig elfelejtjük, hogy a szemünk hirtelen fényváltozás
esetén negatív ingert közöl az agyunk felé, aminek következtében elhangzik a nap
első "csúnyaszava".
Ha eddig eljutottunk és minden porcikánk megúszta maradandó károsodás nélkül,
akkor már nincs mese folytatni kell a császári küldetésünket. Ezért megtesszük
azt a sok-sok millió km-nyi utat a konyháig valami labirintusnak tűnő, sötét
folyosón, ahol leselkedő bútoraink szántszándékkal teszik ki lábaikat és rúgnak
belénk.
De mi igazi hősök vagyunk, mit nekünk egy komód sarka... a cél lebeg csipás szemünk előtt és az a reggeli koffeintartalmú, illatos és zamatos, mennyei manna, a kávé.
Ez az! A cél előtt egy lépéssel toporgunk,
és már tekerjük is le a jó öreg kotyogós barátunk felső testét, vagy nyomjuk be
a fiatalka nespresso gépünk életet adó gombocskáját, hogy a folyadékot, - ami
nélkül talán már kipusztult volna az emberiség, bevigyük a szervezetünkbe.
Lefőtt! Első korty és a császársági küldetésünk ezzel véghez ért.
Így frissen és üdén battyoghatunk tovább a fürdőbe.
Aki nem hiszi keljen fel.
Pozitív Nap - Vermes Nikolett
