Virginia Satir szerint, minden párnak három része van: te, én és mi; két ember, három rész, mindegyik fontos, mindegyiknek megvan a maga élete. Mindegyik segíti a másik kibontakozását, így én segítem a te életedet, te az enyémet, én segítem az életünket, te is segíted az életünket, és együtt segítjük egymást.

A kezdeti szerelem fennmaradása és virágzása attól függ, hogy a két ember hogyan működteti ezt a három részt. Ez is beletartozik abba, amit folyamatnak nevezek, és ami alapvetően fontos a házasság­ban. Például a pár tagjainak egyezségre kell jutni olyan dolgokban, melyeket korábban egyedül oldottak meg, és mostantól ketten csinálnak - mint például a pénzügyek, étkezés, szórakozás, munka és vallás. A szerelem érzése indítja el a házasságot, de a mindennapi élet - azaz a házaspár folyamata - határozza meg, hogy miként működik.

Úgy tapasztalom, hogy a szerelem csak akkor tud igazán virágozni, ha mind a három résznek van tere, és egyik sem domináns. A szerelmi kapcsolat legfontosabb faktora az, hogy mindkét ember értékesnek érezze magát a kapcsolatban. Ez meghatározza a két ember önértékelését, egymás felé irányuló elvárásait, és azt, hogy hogyan viselked­nek egymással.

A szülők, anélkül, hogy ez világos lenne számukra, gyermekeik szerelmi és szexuális énjének építőmesterei. A megszokottság nagy úr. Nagyon erős hatással van ránk, amit nap mint nap látunk és tapasztalunk. Emiatt a legtöbb ember az ismerős helyzeteket fogja választani az ismeretlen helyett még akkor is, ha kényelmetlen. Nem láttál-e olyan nőket, akiknek az apja kegyetlen volt, és később kegyet­len férjeknél kötöttek ki? És ugyanígy nem láttál-e olyan férfiakat, akik zsörtölődő anyák után zsörtölődő feleségeket választottak? Az emberek gyakran olyan házasságot hoznak létre, amely a saját szüle­ikére hasonlít. Nem öröklődésről van szó, egyszerűen csak a családi mintát követik.

Foglalkozzunk egy kicsit az azonossággal és a különbözőséggel. Azt hiszem, hogy két ember először az azonosságaik miatt érdeklődik egymás iránt, de az évek hosszú során érdeklődésük azért tud fenn­maradni, mert képesek élvezni a különbözőségeiket. Másképpen fogalmazva, hogyha az emberek soha nem találnak azonosságokat egymásban, akkor sohasem találkoznak; hogyha nem találkoznak a különbözőségeikkel, akkor nem tudnak valódiak lenni, vagy igazán emberi, életteli kapcsolatot kialakítani.

A különbözőségekkel nem lehet jól bánni addig, amíg a hasonlósá­gokat nem értékeljük. Bár minden ember egyedi, mindenkinek van­nak bizonyos tulajdonságai, melyek közösek.

Most pedig lássuk a különbségeket. Sokunkat arra tanítottak, hogy féljünk a különbözőségektől, mert ezekben a konfliktusok és a harc kezdetét látták. A harc haragot jelent, a düh pedig halált. Tehát ha élni akarunk, el kell kerülni a különbözőségeket.

A fent felsorolt tulajdonságokban mindannyian azonosak vagyunk. Ugyanakkor mindenki mástól különbözünk, és ez az emberi lét ter­mészetes következménye. Több mint ötmilliárd ember él jelenleg a Földön, és mindegyikük azonosítható az ujjlenyomata alapján. Nincs két azonos ujjlenyomat; minden emberi lény egyedi, így bármely két ember, függetlenül attól, hogy milyen azonosságaik vannak, fog találni különbözőségeket. És vive la difference! Gondold csak el, milyen unalmas és steril lenne az élet, ha mindannyian egyformák lennénk! A különbözőség izgalmas, érdeklődést kelt, és élettel telít. És termé­szetesen hoz néhány problémát. A kihívás az, hogy megtaláljuk a különbözőségeinkkel való bánásmód konstruktív útjait. Hogyan tud­juk a különbségeinket tanulási lehetőségként felhasználni ahelyett, hogy az elkülönülésre és a háborúra szolgálnának ürügyként?

A bölcs házaspár tagjai minél hamarabb igyekeznek megismerni, miben különböznek. Megpróbálják megkeresni, hogy ezek a különb­ségek hogyan szolgálhatják őket ahelyett, hogy ellenük dolgoznának. És mivel ők a család építőmesterei, példájuk páratlanul nagy hatást fog gyakorolni gyermekeikre.

Ha az önértékelésed magas, bizonyára már rájöttél néhány dologra:

Nincs két ember, aki pontosan egyforma lenne; mindenki egyedi.

Nincs két ember, akik azonos időben ugyanazt akarnák, még ha bizonyos módon egyformák is. Mindketten szerethetik a marhasültet, de nem feltétlenül ugyanúgy elkészítve, és nem feltétlenül mindig ugyanabban az időben kívánják meg.

Egy másik fontos megtanulandó dolog, hogy nem fogsz meghalni, ha egyedül vagy. Az időnkénti egyedüllét természetes velejárója annak, hogy különálló emberek vagyunk.

Ahogy közeledek a fejezet végéhez, látom, hogy sokat beszéltem arról a komplexitásról és lehetséges fájdalomról, ami hozzátartozik a házastársak kielégítő, fejlődő kapcsolatához. Remélem, hogy olyan módon tettem ezt, amely segített, hogy új lehetőségeket láss meg, és meg is valósítsd azokat.

A következőképpen bánhatunk az említett bonyolult kérdésekkel:

Először is fontos az a hit vagy hiedelem, hogy milyennek tartod az embereket. Ha elfogadod, hogy az emberek nem tökéletesek, és csak néhány ember viselkedik szándékosan destruktívan, az talán segíthet abban, hogy házastársadat úgy lásd, mint egy mindennapi, másik embert, mint saját magadat.

Másodszor, ha megismered magad, kapcsolatban vagy magaddal, és képes vagy elmondani, hogy hol tartasz, akkor ez a tudatosság segít a bizalom és a magabiztosság kiépítésében.

A harmadik lényeges dolog az a csontunkban érzett tudás, hogy mindenkinek a saját lábán kell állnia. Nem élheti az életet helyetted senki. Ez érvényes az apró részletkérdésekre ugyanúgy, mint az élet fontos dolgaira. Senki sem cipelheti a másikat egy életen keresztül anélkül, hogy mindketten bele ne rokkannának. A házastársi kapcso­latban végtelen lehetőségeink vannak arra, hogy élvezzük egymás gondolatait, testét, intellektusát, érzelmeit, és az előttünk álló érdekes feladatokat.

Az a feladatunk, hogy becsüljük önmagunkat, hogy merjünk koc­káztatni, és vállaljuk az új utak keresésének izgalmát. Mindig lesznek új lehetőségek előttünk, ha nyitva tartjuk a szemünket.

A jól működő párkapcsolatok jellemzői Virginia Satir párterapeuta kutatásai alapján:

1. Mindketten szilárdan állnak a saját lábukon, autonóm személyiségek - önbecsülés

2. Érzelmileg őszintén kommunikálnak egymással - igazi "igenek" és "nemek"

3. Mindketten kérhetnek

4. Mindketten beismerik, amit tettek, tesznek, felelősségei vállalnak érte

5. Mindketten megtartják ígéreteiket

6. Mindketten figyelmesek és valódiak - hitelesek

7. Mindkettőjüknek szabadságában áll véleményt mondani arról, ami történik

8. Mindketten támogatják a másik vágyait - versengés helyett együttműködnek

9. A problémákra együtt keresik a megoldásokat, és azokat kihívásként értelmezik