MeGyek hozzád! - Mert a mentorkodás jövőt épít


Hogyan nőnek fel azok a gyerekek, akik otthonokba kerülnek? Nem mindannyian veszítik el végérvényesen a szüleiket, azonban egyikük mellett sem áll ott minden pillanatban a követendő példa. Ugyan az otthonokban dolgozók igyekeznek a gyermekek útját egyengetni, de nem mindig tudják ezt úgy megtenni, mintha a szüleik lennének. 

A MeGyek mentorainak célja, hogy a család nélkül felnövő gyerekeknek lehetőséget adjon arra, amit a sors elragadott tőlük: az élhető jövő lehetőségét igyekeznek megteremteni a gyerekeknek. Hogy ehhez mi kell leginkább? A példamutatás az élet számtalan területén.

A program a HaKöSz (Hallgatók a Közösség Szolgálatában) Diákszervezet keretein belül kelt életre, mely a Corvinus Egyetemen belül egy önkéntességen alapuló egyesület. A HaKöSzben a diákok különböző társadalmi problémákra igyekeznek reflektálni különböző projektekkel. Ilyen az idős-ügyi projektjük, az Érzékenyítő, állat és természetvédelem, a NagyTesók, valamint a MeGyek Mentorprogram is, mely mára a szervezet zászlós hajójává nőtte ki magát. 



A MeGyek indulásáról, hasznosságáról és jövőjéről a program vezetőjével, Páll Dávid Dénessel beszélgettem.


Kérlek mutasd be a MeGyek Mentorprogramot a kezdetektől, a kiindulóponttól egészen odáig, ahol ma tartotok!

A MeGyek ötlete 3-4 éve fogalmazódott meg a fejekben. Ekkor már kapcsolatban álltunk gyermekotthonokkal, ahol kézműves foglalkozásokat tartottunk és felmerült bennünk, hogy személyesen is foglalkozhatnánk a gyermekekkel, így alakult ki a mentorprogram. Tavaly előttig ez 4-5 fővel működött, ekkor álmodtunk egy nagyot és azt tűztük ki célnak, hogy szélesebb rétegekhez eljutva több mentort tudjunk  megmozgatni.  Ez sikerült is, hiszen az első "nyitott" szezonunkban 39-re emelkedett a Cseppkő Gyermekotthonba járó mentorok száma. A következő szezonban már az volt a cél, hogy más otthonokba is eljutva minél több gyermeknek tudjunk segíteni. Így kezdtük el a Bólyai és a Breznó közi Gyermekotthonokban is a munkát.




Mi az, amit ti csináltok?

A MeGyek a fő tevékenysége az otthonban felnövő gyermekek mentorálása, tanítása és korrepetálása, tehát alapvetően a mindennapi tanulásban nyújtunk segítséget nekik - legyen ez akár a leckeírás, akár az érettségire vagy egy nyelvvizsgára való felkészülés. Emellett igyekszünk motiválni őket és pozitív példát próbálunk mutatni a saját életünkkel. Bármilyen témában a szolgálatukra vagyunk, ha tanácsra van szükségük, hiszen számunkra nagyon megtisztelő, hogy megbíznak bennünk a mentoráltjaink. Sokszor kikérik a véleményünket akár abban is, hogy hogyan írjanak önéletrajzot, hogyan kezeljék a pénzügyeiket, milyen ruhákat  vásároljanak. Tehát az élet minden területén igyekszünk segítséget nyújtani ezeknek a gyermekeknek, ez a program alaptevékenysége, így vagyunk mi az ő mentoraik.Emellett szabadidős programokat szervezünk nekik, amik azt a cél szolgálják, hogy a mentor és a mentorált közötti kapcsolat elmélyüljön és szoros legyen. Erre azért van szükség, hogy a tanulás során még jobban tudjanak együttműködni a felek.A tevékenységünk úgymond harmadik nagyobb része az Életrevalók programsorozat, ahol a nagybetűs életre készítjük fel a tinédzsereket.


Mesélnél az Életrevalók programsorozatról bővebben?

Az Életrevalók a 14+ korosztályt célozza meg. Ahogy teltek múltak az évek a MeGyek életében, arra döbbentünk rá, hogy nagyon szuper az, hogy a kettesből hármast, a hármasból pedig négyest tudunk varázsolni a bizonyítványban, de az élet nem erről szól. Sokkal inkább arról, hogy az ember hogy intézi a pénzügyeit, hogy ír önéletrajzot, hogyan gondolkodik az egészséges életmódról, miként viszonyul a függőségekhez. Ekkor gondoltuk ki ezt a programsorozatot, melynek keretén belül különböző sarkalatos témákat járunk át. Jelenleg az Életrevalók első előadásán vagyunk túl, mely a pénzügyi tudatosságról szólt, de a továbbiakban tervezzük a függőségek, a szex, a sport, az egészséges  életmód, a biztonságos internethasználat témák feldolgozását is. Ezen témák mentén egy-egy külső helyszínen meghívunk egy előadót, aki tart egy interaktív előadást a gyermekeknek, mindezt az ő nyelvükön, hiszen a cél az, hogy gondolkodásra, párbeszédre ösztönözzük őket.  Sztárvendéget is hívunk , akivel beszélgetést szervezünk a gyermekeknek a program témájában. 



Hogyan lehet valakiből mentor? Kiből lehet jó mentor?

Demográfiailag az "átlag" mentor egy 22 éves ELTE-s hallgató hölgy. Egyébként a legfiatalabb mentorunk egy gimnazista végzős lány, a legidősebb pedig egy 32 éves fiatalember. Persze a jó mentort nem az életkora jellemzi leginkább, hanem bizonyos tulajdonságok. A legfontosabb az önzetlen segíteni akarás, ez a bizalmi kapcsolataink alapja. Emellett annak köszönhetően, hogy egyetemista a mentoraink többsége, nem szokott kérdéses lenni, hogy tudnak e segíteni tanulni a gyermekeknek. Persze az is nagyon fontos, hogy a mentor végtelenül nyitott és elfogadó legyen.
A mentorok kiválasztásánál a legfontosabb szempont a gyerekek érdeke. Éppen ezért egy hosszabb kiválasztási folyamat eredményeként lesz valakiből mentor. Ha valaki ki szeretné próbálni ilyen téren magát, akkor a jelentkezési időszakokban kell ezt felénk kommunikálnia. Ez minden tavasszal és kora ősszel van, ahhoz igazítva, hogy hogyan indulnak a félévek a gyerekeknek. Aki jelentkezik, az először egy interjún fog részt venni, ahol igyekszünk megismerni őt magát, hogy mik a motivációi, van-e esetleg tapasztalata, hogy milyen gyermeket képzel el maga mellé és neki milyen formában, milyen tantárgyakban tudna segíteni. Tulajdonképpen felmérjük a mentorjelölt részéről is az igényeket, ezt követően pedig egy bevonó foglalkozássorozat következik. Ez 5-6 alkalom az új mentoroknak, ebből minimum egyre kötelező eljönni, hiszen ennek keretein belül visszük el őket a gyermekotthonokba, ahol kézműveskedés, beszélgetés keretében találkoznak a gyerekekkel. Nyilván ez azért is fontos, mert így a mentorjelölt megismeri a környezetet és a körülményeket, eldönti, hogy tényleg akarja e ezt csinálni. Ezután következik a kiválasztás, ekkor párosítjuk a gyerekeket és a mentorokat, több szempont alapján - korba, nemben, habitusban megfelelőek legyenek. 



Meddig lehet mentor valaki?

A minimum időszak, amit vállalni kell, ha valakiben megérik az elhatározás: fél év. Ennek nyilvánvaló oka, hogy mivel a tanévet követve dolgozunk, a gyermekeknek legalább egy félév alatt biztosítani tudjuk az állandóságot. 2016-ban a célunk, hogy ne a mentoraink száma növekedjen, hanem úgymond a minőségük, hiszen most már majdnem csak olyanok vannak közöttük, akik minimum egy évre vállalják a mentorkodást.
Természetesen a tanítási szünetek alatt sem engedjük el a mentorok kezét. Minden gyermekotthonnak van egy koordinátora, aki beszélgetéseket, programokat szervez az odajáró mentoroknak, csapatépítés jelleggel.



Mi a hosszú távú célotok? Hova szeretnétek eljutni? Mit szeretnétek elérni?

Jelenleg az a cél, hogy szépen lassan, organikusan növekedjünk. Azt szeretnénk elérni, hogy szezonális szinten 1-2 gyermekotthonnal gyarapodjunk. A mentoraink száma az elmúlt években megnőtt, kezdetben 4-5 volt, aztán 39, majd 112, most pedig 131. Amiben hosszú távon szeretnénk fejlődni, az a mentor-mentorált kapcsolatok időtartambeli hosszúsága. Valamint célunk, hogy az Életrevalók programsorozat állandóvá váljon, hiszen ezzel nem csak az iskolapadban segítünk a gyermekeknek, hanem az életre való felkészülésben is. 



Te hogy kerültél bele ebbe az egészbe?

2014-ben kerültem ezzel kapcsolatba, amikor hirtelen felindulásból elmentem egy önkéntes programra a HaKöSzön belül. Ez egy "dupla" önkénteskedés volt, mert a gyermekotthonban nevelkedő gyerekekkel állatmenhelyes kutyákat sétáltattunk. Számomra ez hatalmas kihívás volt, mivel ez előtt a program előtt nem voltam túl nagy barátságban a kutyákkal, a gyerekektől meg egyenesen féltem, pedig van két testvérem is. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy a világ ennyiről szól a többi gyerekkel pedig nem foglalkoztam. A sétára kaptam egy óriási kutyát, partnernek pedig egy kisfiút, és nekem kellett lenni a férfinak, aki mutatja, hogy "bátrak vagyunk és magabiztosak". Talán pont ennek köszönhetően volt ez hatalmas élmény, hiszen a séta során a fiú szépen elkezdett bízni bennem, ennek köszönhetően pedig magában és a kutyában is, amit először  ketten sétáltattunk, majd végül csak egyedül vitte és ez óriási büszkeség volt számomra is és számára is. Ennek az élménynek köszönhetően csatlakoztam a HaKöSzhöz és ezen belül pedig a MeGyekhez. Az első találkozón, melyen részt vettem látták a többiek, hogy nagyon szívesen írok erről és igazán szeretem csinálni, így bizalmat szavaztak nekem, melynek köszönhetően én lettem a program vezetője. Ezután kezdtünk el dolgozni azon, hogy nagyobb közönséghez is eljuthasson a hírünk. Lépésről-lépésre haladtunk, a cél az volt, hogy minél több gyermeket elérjünk és minél több egyetemistát megmozgassunk a mentorkodás csodája által. 




Mesélnél kicsit a mentoráltjaidról? Vannak sikertörténeteid?

Az első mentoráltam egy tíz éves kisfiú volt, akit én választottam. Ő figyelemzavaros volt és az első alkalmainkkor csak pár percig tudott figyelni, nagyon nehéz volt lekötni őt, csatangoltak a gondolatai. A kapcsolatunk során eljutottunk odáig, hogy húsz perces időszakokban is képes volt koncentrálni és ez nála mindenképpen sikernek nevezhető. Sajnos  ezután ő elkerült abból a gyermekotthonból, ahol együtt dolgoztunk, így mentorált nélkül maradtam. Viszont az a hatalmas megtiszteltetést ért, hogy a tavaly tavasszal tartott jutalompikniken megkeresett egy fiú, aki megkérdezte, hogy leszek-e a mentora (illetve dementora, mivel így hívnak minket a gyerekek). Ő egy nagyon értelmes, vagány, belevaló srác és hatalmas dicséret volt számomra az ő kérése, aminek szívesen eleget is tettem és teszek azóta is, hiszen szeptember óta ő a mentoráltam. Neki például nagyon fontos, hogy önbizalmat tudjak átadni neki, és tudjam motiválni, mert kifejezett okos gyerek, aki éhes a sikerre, de néha nem hisz magában eléggé. Persze nem csak tanulni szoktunk együtt: elmegyünk görkorizni, videókat nézünk, kikapcsolódunk és közben még jobban elmélyül a kapcsolatunk.



Hogy állnak hozzátok, mentorokhoz a gyerekek?

Nagyon szép pillanatokat élünk meg a gyerekeknek köszönhetően. Felnéznek ránk, igénylik a társaságunkat, azt, hogy menjünk hozzájuk. Engem például van, hogy a mentoráltam a kapuban vár és majd kiugrik a bőréből, amikor megérkezem. Tehát bátran mondhatom, hogy szeretnek minket és ragaszkodnak hozzánk. Talán annak is köszönhető ez, hogy abban az életszakaszban vagyunk, ami gyermek és a felnőtt lét között van, így tudnak tőlünk tanácsot kérni komolyan dolgokban is, de emellett minden játékban és bolondozásban partnerek vagyunk.




Mennyire adnak a véleményetekre bizonyos kérdésekben a gyerekek? Barátságban, szerelemben?

A legmeglepőbb témák érdeklik őket, rengetegféle kérdés felmerült már, a mentorok pedig igyekeznek a legelképesztőbb kérdésekre is derekasan, legjobb tudásuk szerint válaszolni. Persze néha feltesznek kissé zavarba ejtő kérdéseket is, de a mi politikánk az, hogy legyünk mindig őszinték, így könnyebben át tudjuk hidalni az ilyen apró problémákat.A mentoráltam például minden találkozáskor nekem szegezi a kérdést, hogy "mi a helyzet a csajommal?". Én pedig mindig beszélgetek vele az ilyen dolgokról is. Aztán persze én is megkérdezem, hogy vele mi a helyzet ilyen téren és ő is lelkesen elmeséli az éppen aktuális történéseket. 




Milyen korú gyermekekkel foglalkoztok?

A legfiatalabb résztvevő jelenleg 6 éves, kisiskolás. A legidősebb pedig egy 24 éves fiú, aki kikerült már a gyermekotthonból, de nem engedtük el a kezét, hanem igyekszünk továbbra is segíteni neki az élet elkezdésében. A nagy átlag a 10-12 éves korosztály, akik még a középiskola előtt állnak. Igyekszünk őket arra nevelni, hogy a tanulás fontos, de nem csak a tananyag bemagolása, hanem az is, hogy megtanulják, hogy miben lehetnek sikeresek, miben tehetségesek és ennek köszönhetően tudnak majd maguknak egy élhető életet megteremteni. A célunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik tudják a saját értékeiket és ezeket kiaknázva el tudnak indulni az életben. A lényeg, hogy boldogok legyenek.


Ha úgy érzed, hogy az önkénteskedésnek ezt a formáját neked találtál ki, akkor van egy szuper hírünk: a MeGyek felvételt hirdet! Részletekért kattints ide.


Ha pedig érdekel (és kell egy kis bátorítás a jelentkezéshez), hogy a MeGyek más mentorai hogyan vélekednek a munkájukról, nézd meg ezt is.


Pozitív Nap - Gerecs Zsófia

 

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kapcsolódó írásaink

Kapcsolódó írásaink

Szem nem marad szárazon! Ez a legszerethetőbb karácsonyi videó (szerintünk)

Tisztában vagyunk vele, hogy a filmekben ábrázolt valóság és a mi saját valóságunk között éles határ húzódik. Átléphetetlen határ - gondoljuk. Pedig van egy műfaj, mely hivatásszerűen keresztül- kasul közlekedik ezen a biztosnak gondolt határon: a reklám... Ebben a reklámban csakis a mi valóságunk örökérvényű igazsága jelenik meg: adni jobb, mint kapni.

12 aranyköpés gyerekkorunk nagy kedvencétől, Dr. Bubótól

Igaz, ami igaz, anno nagyon szerettük. Ma pedig érdemes újra elmerülnünk benne, mert bőven. hordoz mondanivalót a 21. század emberének is.

10 dolog, amit egy gyereknek tudnia és értenie kéne 12 éves koráig!

Minden szülő álma az, hogy gyereke egy jó, becsületes, és bátor felnőtté váljon, de ezekért a pozitív jellemvonások kialakulásáért bizony meg kell dolgozni.

Mennyire életrevaló a gyerekünk? Tesztelhetjük!

Sokan vannak, akik felnőttek bár, de gondot okoz számukra egy csekk kitöltse, vagy egy családi költségvetés elkészítése. Felnőnek úgy a gyermekeink, hogy nem látják a valódi világot, nem tudnak a "működési elveiről". Hogy ez a szülő kímélete vagy a fiatal érdektelensége miatt van így, a végkifejletet nézve tulajdonképp mindegy is...

Újra kell értékelnünk a nagyszülők szerepét, mert nagyon fontosak!

Boldogabbak azok gyerekek, akik több időt töltenek a nagyszüleikkel - és ez nem csak a puszta tapasztalat, kutatások is igazolják már. Így ahelyett, hogy egyre kevesebb teret kapnak unokáik életében, sok kedvezőtlen szociális hatást is ellensúlyozhatnak szerető jelenlétükkel.


NAPI BOLDOGSÁG