Példaként vegyük a biciklizést. Képzeljük el, hogy egyszerűen biciklizünk, valami átlagos úton, ahol bizony piros lámpákba, stoptáblákba, vagy zöldhullámokba ütközünk. Ahhoz, hogy a helyes úton maradjunk, oda kell figyelnünk és két kézzel kell fognunk a kormányt. 

Előbb utóbb biztosan találkozni fogunk az igazival, ő lesz az, aki mellettünk halad az úton. Már nem vagyunk egyedül. Párban haladunk egymás mellett, a kormányt tartva. Fel kell készülnünk arra, hogy a párunk megfogja majd a kezünket, akkor el kell tudnunk engedni a bicikli kormányát. Így már csak egy kézzel tudjuk fogni a kormányt, mert a másik kacsónkkal a párunkba kapaszkodunk. Ez a kézfogás még jobban megnehezíti az utat, határozottnak kell lennünk, hogy ne essünk el. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a párunk kezét ne törjük üvegszilánkosra, vagy ne engedjük el. Nem könnyű. Ennél fogva érhető minden ember, aki arra hivatkozik, hogy nem képes kialakítani egy tartós párkapcsolatot. Viszont így megmarad a magányérzetünk és továbbra sem fog otthon várni az a bizonyos nagy ő, vagy segít felcipelni a zsugor vizeket a lakásba.

Hát legyünk bátrak. Bízzunk az útban és még inkább bízzunk a párunkban, aki velünk együtt engedi el a saját kormányát és fogja meg a mi kezünket.

Érezhető lesz, hogy az a kéz a kézben biciklizés nem is olyan nehéz, ha bízunk. Erőt fog adni és biztos kapaszkodó lesz a párunk keze innentől kezdve.

Merjünk instabil állapotba kerülni, hittel nem kell félnünk az eséstől. 

Pozitív Nap - Vermes Nikolett