Pók az űrben? Nem, azonban a Tarantula-ködről, a 22 éves Hubble űrteleszkóp által készített felvételek egészen elképesztőek lettek. Nagy felbontású kép a cikkben!

A Tarantula-köd, vagy más nevén NGC 2070 a Magyarországról nem látható Doradus vagy Dorado („Aranyhal”) csillagkép része, és a Nagy Magellán-felhőben található.

A Földtől mintegy 170.000 fényévre elhelyezkedő csillagfelhő galaxisunk legtermékenyebb csillagformáló területe.

A Tarantula-köd olyan hatalmas, hogyha olyan közel lenne bolygónkhoz, mint az Orion-köd (a Földhöz legközelebbi csillagbölcső), akkor olyan látványt keltene, mint 60 telihold, és olyan fényesen ragyogna, hogy akár árnyékot is képes lenne a talajra vetni.

A látvány egészen elképesztő

A kép teljes méretű megnézéshez kattintson ide!

Habár a NGC 2070 nincsen éppen közel, a Hubble mégis fel tudja mérni a benne található egyedülálló csillagokat, hogy a csillagászok részletesen tanulmányozhassák azok fejlődését: keletkezésüket gázból és porból, a gravitációs erő általi növekedésüket, majd előbb-utóbbi felgyulladásukat, amikor a légtéri hidrogén héliummá alakul.

Az űrteleszkópon át a kutatók csupán néhány ezer éves fejlődő csillagokat vettek észre, melyeket még mindig körbevesz a gázfelhő, melyből létrejöttek. De láttak több millió éves hatalmas csillagokat is, melyek energiáikat elhasználva hamar kiégnek.

A felvétel bal részén látható fehérségben találhatóak az univerzum legnagyobb csillagainak néhánya, melyek több százszor akkorák, mint a Nap. A csillagfelhő 2-3 millió évvel ezelőtt jöhetett létre, és nagyjából 500.000 csillagból áll.

A fiatal csillagok erős ultraibolya sugárzásának és a környező gáznak és pornak a találkozásából adódóan láthatjuk azokat az érdekes alakzatokat, melyeket ez a felvétel is megörökített.

Az új kép április 17-én készült, és a Hubble 22. űrben eltöltött évének ünneplése alkalmából lett publikálva.

Szerző: Kézai - Pozitív Nap