Wes Warren, Washingtoni Egyetem szakembere és a kutatás vezetője elmondta, korszerű génszekvenáló technológia révén feltárták a macskák egyedülálló biológiájának és túlélési képességeinek genetikai hátterét. "A házi macskák csak nemrégiben váltak el vadon élő rokonaiktól, néhányuk máig keveredik velük, így meglepődtünk, hogy egyáltalán találtunk genetikai bizonyítékot a háziasításra" – teszi hozzá.
Az emberrel való együttélés során módosultak bizonyos gének
Egy házi macska génjeinek más macskafajtákkal, vadmacskákkal és
emlősökkel való összehasonlítása révén bizonyos különbségek szembeötlővé
váltak. Például, hogy a tigrisek és a házi macskák rejtélyes módon
olyan fizikai képesség birtokában vannak, amely lehetővé teszi hatalmas
mennyiségű zsírsav elfogyasztását szívbetegség vagy
koleszterinszint-emelkedés nélkül. Sőt a macskáknak valójában szükségük
van húsra a boldoguláshoz, míg a legtöbb ragadozó azért életben tud
maradni növényekre, magvakra és gumókra fanyalodva is.
A macskák az eredmények alapján a vadászatnál kevésbé támaszkodnak szaglásukra, mint a kutyák, miközben éjszaka sokkal jobb a látásuk és hallásuk. Ezenkívül több, a feromonok érzékelésének képességéhez járuló génjük van, mint a kutyáknak, eme tulajdonság révén figyelemre méltó távolságból is képesek párt találni maguknak.
A házi macskáknál
egyértelműen észlelhetőek a genetikai szelekció jelei a memóriához, a
félelemhez és a stimuláció-jutalomfalat alapú tanuláshoz járuló
jellegzetességekben, ami azt sugallja, hogy a kezesebb macskákat
kedvelték jobban háziállatként.
Manapság
mintegy 600 millió macska él a Földön. Emberrel való együttélésének
legkorábbi régészeti bizonyítékai 9500 évre, Ciprus szigetére tekintenek
vissza. A házi kedvencként betöltött szerepére utaló bizonyítékok Kína
középső területéről is előkerültek, koruk 5000 év.
Úgy hiszik, a
gazdálkodásra épülő történelmi időszakokban kerültek egyre közelebb az
emberhez, amikor a rágcsálókat és egyéb kártékony állatokat megtizedelő
„munkájukért” jutalmat kaphattak.
A gazdálkodásra épülő történelmi időszakban került közel egymáshoz az ember és a macska
Michael Montague, a vizsgálat
társszerzője szerint a legtöbb macskát valószínűleg a rágcsálók kordában
tartására tenyésztették, és csak később került előtérbe az esztétika.
Bizonyos értelemben a szelídség az egyik kezdeti viselkedésbeli
különbség kellett legyen a vadmacskák és házi macskák között, és talán a
domesztikáció folyamatának végső ösztönzője lehetett.
Forrás: Hirado.hu
