Coffman azt mondta, nem egyszer történt meg, hogy a félelemtől és a hidegtől reszketve állt, de egy idő után már nem zavarták az ismeretlen hangok, a furcsa neszek - megtanulta közel engedni magához a sötétséget.
A fotós ember és természet összeütközését szerette volna ábrázolni, ezért lőtte majdnem az összes fényképet ott, ahol előbbi jelenlétére utaló épületek, tárgyak láthatóak. Bár a sátor, a világítótorony vagy a ház éles ellentétben áll az égbolton gyémántokként tündöklő fényekkel, valahogy mégis béke, harmónia sugárzik az elkapott pillanatokról.
Az azonban nem kérdés, hogy a sötét bársonyként elterülő égboltnak hihetetlen ereje van, hiszen szinte nem is lehet másra figyelni a képeken. Coffman szerint a népszerű, képeslapokon látható úticélok teljesen más "megvilágítást" kapnak, ha lemegy a nap: mélyebbek, érdekesebbek lesznek és olyan titkokat mutatnak nekünk, amelyeket máskor nem láthatunk.
Pozitív Nap
Forrás: mymodernmet.com