Az Atlantis fedélzetén négy asztronautával kedd reggel indult vissza a Földre a Nemzetközi Űrállomásról.  Az Atlantis 13 napos utolsó útja volt az összesen öt járműből álló - a Challenger 1986-os és a Columbia 2003-as katasztrófájával - végül háromtagúra csökkent flotta 135. űrbeli küldetése. Az Atlantis mostani útjának fő célja az volt, hogy egy évre elegendő ellátmányt vigyen az űrállomásra, arra az esetre, ha a NASA által bérbe vett magáncég, a SpaceX késleltetné a szállításokat. A következő űrprogram részletei még mindig függőben vannak, de az általános cél az, hogy olyan új űrrepülőgép-családot fejlesszenek ki, amely képes az űrállomáshoz vezető 250 kilométeresnél hosszabb táv megtételére, és a Holdra, bolygókra és más világűrbeli célpontokra juttathat el embereket. Az új űrjárművek elkészültéig Oroszország szállítja az amerikai űrhajósokat az ISS-re fejenként 51 millió dollárért.

Az űrsiklóprogram harminc év alatt 174 milliárd dollárt (más becslések szerint 209 milliárdot) emésztett fel. Megérte? Mégis, mit adott nekünk az űrsikló? Ha a NASA-nak hihetünk (sőt, ha csak a felét hisszük el annak, amit az űrhivatal állít), elég sokat. Köztudott, hogy az űrkutatásnak vannak spinoffjai, vagyis olyan fejlesztései, amelyeket aztán máshol is lehet használni. Tépőzár, csak hogy a legismertebbet mondjunk. 1976, az Enterprise bemutatása óta a NASA számítása szerint az űrsiklóprogram több mint száz spinoffot eredményezett. Ismerjünk meg néhány fontosabbat ezek közül.

Az űrsiklóban használt üzemanyagpumpákat kisebb méretben az orvostudomány is alkalmazza. A NASA fejlesztését Michael DeBakey sebészorvos miniatürizálta kutatásai során. Ezek a szívpumpák eddig több mint kétszáz betegnek adtak második esélyt.

Tűzoltók használják azt a vágószerszámot, amit a NASA egy robbanótöltete ihletett. A robbanótöltet eredetileg az űrsikló indítása után választotta le a hordozórakétákat, kisebb testvére egy olcsó kézi vágóeszközben található meg, amellyel többek között közúti baleseteknél szokták gyorsan kivágni a sérülteket az autóból.

A NASCAR versenyeken száguldó autókban éppen olyan hőszigetelő anyag védi meg a pilótát a motor forróságától, mint amilyet az űrsikló hővédő rendszerében használtak az űrhajósok megóvására.

Az űrsikló hordozórakétájának szilárd üzemanyaga taposóaknák hatástalanítására is bevált. A robbantási szakértők biztonságos távolságból, távirányítással gyújtják be az üzemanyagot, ami lyukat éget az akna burkolatába és elégeti annak robbanóanyagát.

A NASA kifejlesztett egy természetben elbomló kenőanyagot, amit az űrsiklót szállító óriás hernyótalpas járműveknél használt. A környezetbarát anyagot azóta sportfelszerelések és autók gyártói is alkalmazzák.

Ma már az amerikai tűzoltók felszerelésében is megtalálható az a kamera, amit először a NASA használt az űrsikló csóvájának figyelésére. A kamerával a tűzoltók könnyebben megállapíthatják, hogy merre vannak az erdő- és bozóttüzek gócpontjai.

Az űrsikló külső üzemanyagtartályának habszigetelését protézisek öntésekor is használják az öntőformaanyagaként. A szigetelőhab könnyebb, rugalmasabb és nehezebben törhető, mint a korábban használt anyagok.

A NASA külön képtisztító és -stabilizáló szoftvert fejlesztett, hogy az űrsikló felszállásait elemezze. A programot ma már bűntényeken készült felvételek, orvosi és tudományos alkalmazások is használják.